Nagy Enikő

„elmennek a harangok”

Szerző:

A magyar nyelv nyomában egy moldvai csángó faluban – Hatalmas port ver fel a kisbusz, amikor végigszáguld a falu kavicsos-poros „főutcáján”. Esteledik. A falubeliek már hazafelé tartanak. Egy ember útnak indítja a tehenét, az már magától hazamegy. Egy meseszép szőke lány az ökröt vezeti, az ökör a szekeret húzza, a szekéren az anyja, a nagyanyja és a kistestvére ül, mellettük a szerszámjaik pihennek. Mára véget ért a munka. „Szóljatok a gyerekeknek, hogy holnap jöjjenek!” – mondja az egyikünk. „Nem is kell azokat hívni! Mikor meglátnak tikteket, mikor eljön az a kocsi, már tudják, mi lesz” – válaszolja legyintve egy fiatalasszony. A káposztásmegyeri Szentháromság-plébánia karitászcsoportjával Csángóföldön, Moldva legkeletibb csángó településén, a Bákó megyei Magyarfaluban járunk.

“Van pápánk”

Szerző:

II. János Pál, akit Ferenc pápa 2014-ben avatott szentté, 1978 és 2005 között állt a katolikus egyház élén. Szent Péter és IX. Piusz után ő volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa. A Karol Wojtyłából lett II. János Pál a történelem egyik legkedveltebb egyházfője, és tán a legismertebb lengyel a világon. Négyszázötvenöt éve az első nem olasz és az összes addigi között az első szláv pápa. 1978. október 16-án választották meg. Október 22-én, a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét. Most a hetvenéves Új Ember korabeli tudósítását olvashatják II. János Pál pápa megválasztásáról. Megtudhatjuk, mikor szállt fel a fehér füst, mit tett a tömeg, amikor a pápa először megjelent a bazilika erkélyén, beiktatási miséjén miért kezdett el könnyezni a szentatya, miért sürgette meg őt a szertartásmester, és pápaként melyek voltak az első szavai az emberekhez.

„Áldott légy, Uram, és minden alkotásod”

Szerző:

Október 4-én Assisi Szent Ferencet, a kereskedők, a szegények, a szociális munkások és a környezetvédők védőszentjét ünnepeljük. Nem véletlen, hogy ezen a napon tartják az állatok világnapját, amikor nem csak a vadon élő, hanem minden állat védelmére felhívják a figyelmet.

Igazi hősök

Szerző:

Látogatás a Tűzoltó utcai gyermekklinika daganatos és leukémiás betegeinél – „Szia, copfos lány!” – szalad oda hozzám egy háromévesforma, rózsaszín fodros ruhás kislány, és már repül is tovább. A nővérkétől cukorkát kap, illedelmesen megköszöni, majd elfoglalja a helyét az egyik ágyon. A nővérke beleszúrja a „pillangót”, hivatalos nevén a branült picinyke testébe, a kislány pedig szó nélkül tűri. Kemoterápiát kap. A Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai II. számú Gyermekgyógyászati Klinikáján, daganatos és leukémiás gyermekek között járunk.

„Elhatároztam, hogy küzdeni fogok”

Szerző:

Épp most ért véget az edzése. Az egész napos lábtempózás után is készséggel válaszol a kérdéseimre. Nagyjából kétszer akkora, mint én, mégis már első ránézésre is szelíd, békés, közvetlen, barátságos fiú­nak tűnik, akinek egészen biztosan helyén van a szíve. Tóth Márton a férfi vízilabda-válogatott tagja, néhány hónapja a Ferencváros játékosa, aki egykori csapattársával, jó barátjával, Szivós Mártonnal elhatározta: kerékpárral vág neki a Santiago de Compostelába vezető, közel nyolcszáz kilométeres Szent Jakab-zarándokútnak, vagyis az El Caminónak. Pamplonából indulva Tóth Marci júliusban, Szivós Marci pedig a kazanyi vizes világbajnokságot követően, augusztusban tekerte végig a zarándokutat. Céljuk az volt, hogy segítsenek a daganatos és leukémiás gyermekek kezelésével foglalkozó Tűzoltó utcai gyermekklinikának, illetve az intézményt támogató Őrzők Alapítványnak. A zarándokló vízilabdázók egyikével, Tóth Marcival úton levésről, hitről és küzdelemről beszélgettünk.

Kerékpárral az El Caminón

Szerző:

Gyermekek életéért zarándokolnak a vízilabdázók – Nem mindennapi vállalkozásba fogott a magyar férfi vízilabda-válogatott két Marcija: Szivós Márton és Tóth Márton kerékpárral vágott neki a Santiago de Compostelába vezető Szent Jakab-zarándokútnak, az El Caminónak. Céljuk, hogy segítsenek a daganatos és leukémiás gyermekek kezelésével foglalkozó Tűzoltó utcai gyermekklinikának, illetve az intézményt támogató Őrzők Közhasznú Alapítványnak.

Örökbe fogadva

Szerző:

Négy csodaszép kislány, egy halott édesanya és egy jó barátnő megrendítő története – „Drága barátaim! Annyira hálás vagyok az élet ajándékáért. Az imáitok, a pozitív gondolataitok és az adományaitok betöltötték a szívemet, és megerősítették a lelkemet. Napról napra jobban VAGYOK. Tudom, hogy a gyógyulási folyamat sok időt és türelmet vesz igénybe. Harcos vagyok, és hiszek a lélek erejében és a test csodálatos gyógyulási képességében. Az áradó szeretetért és reményért szeretném kifejezni szívből jövő köszönetemet minden családtagomnak és barátomnak.”

„Szentek” a Balaton-parton

Szerző:

Arcok és vallomások a Shalom közösség siófoki „örömtáborából” – „Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba járnak, zenét hallgatnak, és a barátaikkal sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik az első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre. (…) Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. Szükségünk van olyan szentekre, akik a világban élnek, meg tudják ízlelni a világ jó dolgait, mégsem világiasodnak el.” Ez a többnyire Ferenc pápának, néha II. János Pál pápának tulajdonított írás, amelynek szerzője, meglehet, hogy valójában egy ismeretlen brazil, igencsak aktuális és életszerű: mert akárhogy is, a „shalomosok” épp ilyenek.