Készenlétben

Az Ökumenikus Segélyszervezet munkája – számokban és képekben

 

Gyermekeknek, családoknak, hajléktalanoknak, szenvedélybetegeknek, munkanélkülieknek és katasztrófák károsultjainak segít az Ökumenikus Segélyszervezet, idehaza tizenkilenc intézményben évente egymilliószor. Az 1991-ben elsősorban a református, az unitárius, a metodista és az ortodox egyház összefogásával megalapított, maroknyi csapattal induló szervezet mostanra az egész országot átfogó intézményhálózatot épített ki, s az elmúlt években közel negyven országban volt jelen. Célja, hogy ne csupán gyorssegélyt nyújtson a bajbajutottaknak, hanem kitörési pontokat is kínáljon nekik.

Háborúmentesen

Képzés az „elegendően jól működő családokért”

Családterapeuta- és családkonzulens-képzést indít nyáron a Magyar Családterápiás Egyesület Debrecenben. A képzés során család-lelkigondozói ismereteket is elsajátíthatnak a résztvevők, vagyis megtudhatják, hogyan kapcsolható össze a terápia és a teológia, s mindezt ökumenikus szemléletben. Kiemelten foglalkoznak a konfesszionálisan – vagyis felekezetileg – vegyes családok gondozásával, s a résztvevőknek módjuk nyílik arra is, hogy képet kapjanak arról, milyen szerepet tölthet be a vallás a családban. A vezetők, Balogh Klára orvos, az egyesület kiképző családterapeutája és Hézser Gábor Németországban élő lelkész, családterapeuta beszélnek a képzésről.

Üzenetek a találkozóra

Sokat tudunk tanulni egymástól Ferenc pápa: „A pápa közel érzi magát hozzátok, akik egybegyűltetek Strasbourgban, illetve Elzász és Ortenau városaiban és falvaiban. Európának, amely nehéz időszakokon ment és megy keresztül, szüksége van az elkötelezettségetekre, a hitetekre, a bátorságotokra. Tisztában vagytok azzal, hogy a keresztények közötti megosztottság komoly akadályt jelent az egyházra bízott küldetés teljesítésében. A pápa osztja veletek a meggyőződést, hogy sokat tudunk tanulni egymástól, mert sok minden összeköt bennünket. A pápa számít rátok, hogy hiteteken és tanúságtételeiteken keresztül az evangéliumi béke és kiengesztelődés szelleme továbbterjedhessen kortársaitok körében.”

Maradona és Bergoglio országa magyar szemmel

Argentína képekben

 

A fiatalabbaknak Messi, az idősebbeknek Maradona ugrik be először, ha azt mondjuk, Argentína. No meg 2013 márciusa óta Bergoglio bíboros, vagyis Ferenc pápa. De van itt még valaki, aki eszünkbe juthat: a Buenos Airesben elhunyt Bíró László, avagy a golyóstoll feltalálója. Argentinok és argentínai magyarok – Varga Attila újságíró és Vencsellei István fotóművész képei az ő országukról mesélnek.

 

Egyikük sem járt még a dél-amerikai országban, s mindkettejüket ugyanaz a személy várta kint: Juliska, Vencsellei István unokahúga, aki bár Argentínában született, és mindig is ott élt, kifogástalanul beszél magyarul. Leveleken és telefonon keresztül tartotta a kapcsolatot magyar rokonával, akivel azelőtt még sosem látták egymást. 2007-ben történt meg a nagy találkozás, amikor Pista bácsi Argentínába utazott. Varga Attila még előtte járt ott, s Pista bácsi kérte, hogy látogassa meg az óceánparti, egymillió lélekszámú Mar del Plata városában élő rokont. Míg az ottani magyarok ki nem találták, hogy időnként összejönnek csevegni, addig Juliska egyik legnagyobb problémája az volt, hogy nem tudja kivel gyakorolni a nyelvet.

„Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben…”

Nevelők és nevelt gyerekek Tégláson

 

Januártól foglalkoztatottá válnak a nevelőszülői hivatást választók, miután november végén módosították a gyermekek védelméről szóló törvényt. Cél, hogy a tizenkét év alatti gyermekek már ne otthonokban, hanem befogadó szülőknél éljenek, hiszen családban van a legjobb helyük. Tégláson a Hajdúdorogi egyházmegye Szent Lukács Görög katolikus Szeretetszolgálatának fenntartásában két lakásotthon működik, s a több mint hatezres városban csaknem ötven gyermek került nevelőszülőkhöz.

 

Olyanok, mint egy család. Hét gyerek él az egyik lakásotthonban, kilenc a másikban. Nagy a nyüzsgés, a lányok már készülődnek, hiszen kora este sulidiszkó lesz. „Csak nyolcig tart, sajna” – jegyzi meg Berni, akiről megtudjuk, hogy ügyesen rajzol. „De csak akkor, amikor rám jön” – mondja. „És mikor szokott rád jönni?” – kérdezem. „Hát, általában matekon” – válaszolja nevetve. Hat éve él már itt, szobáját Erikával osztja meg. Őt nagyon megdicséri a nevelőnője, mert jól tanul, s még noszogatni sem kell: leül, és szépen megírja a házi feladatot. Most azon töri a fejét, mivel lephetné meg az édesanyját karácsonyra. „Arra gondoltam, hogy valami kozmetikumot veszek neki: sampont vagy tusfürdőt” – mondja. Három éve lakik az otthonban, de időnként hazalátogat, így például az ünnepet is az „igazi” családjánál tölti.

„Hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást”

Karácsony előtt a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

 

Lassan megérkezik a busz a Nógrád megyei Balassagyarmatra. „Bocsánat, ha a börtönbe megyek, itt kell leszállnom?”– kérdezem a mögöttem ülő utasokat. „Itt, itt!” – mondja az egyik asszony, s mutatja, merre induljak tovább: „Arra, ni, végig az Ipoly partján. Nincs messze gyalog.” Majd egy másik, egy fiatalabb cigány asszony is megszólal – némi együttérzéssel, vagy tán inkább kissé mintha összekacsintva: „Látogatóba?” No, nem egészen.

 

Elindulok hát a folyóparton, a szlovák határ mentén, s csakugyan, nem kell tíz perc, hogy odaérjek. Még ott van a régi, már nem használt buszpályaudvar, épp a börtön mellett. Az új, ahol én is leszálltam, 2007-ben épült meg. Belépek a börtönbe, elmondom, ki vagyok, s mit akarok. Nem sokkal később egy férfi is megérkezik, s hamar kiderül, ugyanazért jövünk: ezen a napon, december 4-én adja át Budapest-Széplak karitászcsoportja a könyvadományát a fogvatartottaknak. Öt éve küldenek olvasnivalót nekik, s két éve személyesen hozzák el a többdoboznyi könyvet.

Hitük miatt a rács mögött

2012 karácsonyán, Teheránban körülbelül ötven keresztény gyűlt össze egyikük lakásában, hogy ünnepeljen. Megjelent a titkosrendőrség, s átkutatták a házat. Mindenkit letartóztattak, majd kihallgattak. Meg kellett adniuk a személyi adataikat, az e-mailjük jelszavát és kereszténységre térésük részleteit is. Nem sokkal később elengedték őket, ám egy örmény lelkészt és egy másik férfit ott tartottak. Magas óvadék ellenében a lelkészt mégis kiengedték, Mohamed Hadi Bordbar azonban bent maradt. Ő ugyanis büntetett előéletűnek számított: 2009-ben az iszlám elhagyása miatt találták bűnösnek, de akkor egy közel kétmillió forintnak megfelelő összeg fejében szabadon bocsátották.

Iráni üldözött keresztények

Halál vár az iszlámból áttértekre?

 

Nemrég megállapodás született Irán atomprogramjáról Genfben. Eszerint Teherán hat hónapra felhagy minden olyan tevékenységével, amely az 5 + 1 államok (Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) szerint atomfegyver kifejlesztésére irányul, vagyis nem dúsít ötszázalékos fölötti uránt, ezért cserébe enyhítenek a közel-keleti országgal szembeni nyugati gazdasági embargón. Keresztényekkel kapcsolatos igények persze nem szerepelnek a kezdetinek mondott megállapodásban, pedig az iráni hívek komoly üldöztetésnek vannak kitéve.