Máté-Tóth András

Parallax

A Hermészhez szóló himnusz szerint a csak imént született isteni sarj egy teknőst talál, amelyet palotájába visz, majd ebből készíti el hangszerét, a lírát. A teknőshöz így szólt a csodálatos hangszer készítője: „ártalmas megigézés ellen légy te varázs-szer / míg élsz, ámde ha meghaltál, légy nagyszerű dalnok.” (Devecseri Gábor fordítása)

A lírának tehát varázsereje van a görög mitológiában. Aki ezt a hangszert pengeti, képes istenek haragját elhárítani, jogos büntetés kiszabása helyett irgalmat nyerni, lakomákon az embert jókedvre deríteni, s megénekelni a szerelmet, a vágyódást, a kedves után sajgó szív minden rezdülését.

Parallax

Az egész Amerikát átszelő autóútnak Panama határán van egy megépületlen szakasza, amelyet így neveznek: Tapón del Darién, azaz Darién-árok. Éppen azon a helyen, ahol Észak- és Dél-Amerika határos egymással. Számos okot sorolnak fel arra, hogy az autóút miért nem folyamatos itt, s miért nem tervezik kiépíteni ezen az árkon át. A gazdasági, környezetvédelmi vagy az ott lakó indiánok érdekeit védő szempontokon túl akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy a szegényebb, elmaradottabb dél és a fejlett, gazdagabb észak között nem észrevétlen az átjárás. Árkot kell ugrania annak, aki át akar haladni a kontinens déli és északi fele között. Az árok az itt és az ott közötti hely, amolyan semmiféle. Elválaszt egymástól két területet, az ilyent az olyantól. A hegyek között húzódó völgyek is árkok, gyakran erős sodrású folyók kanyarognak bennük. A föld tektonikus mozgása alakította ki őket, elválasztván az addig összefüggő területeket. Az ember hajlamos az egybefüggő terekre vágyni, ahol nincsenek árkok, amelyek akadályozzák a haladást, elválasztanak attól, ami túlnan fekszik, amerre igyekeznénk. Amint Illyés írja egyik versében: „Minden árok és határ ellen, // minden átok és csaták ellen…” az ember viaskodik. Mintha nem tűrné, hogy akadályok legyenek azon a hosszú úton, ami egész élete.

Parallax

Egy sokfelé látható falfirka emberalakot ábrázol, amelynek fejéhez pisztolyt szegeznek, s a fegyvert a kapitalizmus tartja a kezében. A szovjet blokk országainak harsogó ideológiája az emberi kiszolgáltatottság, a társadalmi egyenlőtlenség és a fejlődésképtelenség miatt számos évtizeden át a kapitalizmust ültette a vádlottak padjára. A hétköznapi ember számára azonban nem az izmusok fontosak, hanem a hétköznapi tapasztalat. S amikor a hetvenes években valaki késő délután felliftezett a berlini televíziótoronyba, amely a keleti zónában állt, láthatta, hogy a nyugati zóna fényárban úszik, a keleti pedig matt sötétben áll. A naponta megtapasztalható kontraszt Európában szembeszökő volt, s egyben egy súlyos félreértést is elmélyített a lakosságban. A szünet nélkül sulykolt kapitalizmusellenes ideológia felnagyította és egysíkúvá tette a tiltott gyümölcsöt. A két tábor közötti különbség az anyagi javak, a jólét diskurzusába került, és elhomályosította az ennél sokkal lényegesebb dimenziót, a szabadságét és az emberi jogokét.

Parallax

Ezópus meséjében a szorgos hangya tél idején biztonságban van, míg a máskor vígan zenélő tücsök étlen-szomjan fázik. A mese erkölcsi tanítása vagy klasszikus üzenete szerint a szorgalomnak jutalma van, míg a vigalom veszélyes. A közvélemény is hasonlóan ítél, hiszen a szülők folyton arra ösztökélik iskolás gyermekeiket, hogy tanuljanak szorgalmasan. Gyűjtsék kamrájukba a tudást, mert majd az osztályterem melegéből a munka hideg világába kikerülve arra építhetnek. A gazdasági eredmények akkor várhatók, ha a dolgozók nagy igyekezettel és odaadással végzik a munkájukat.

Parallax
Ki­vé­tel erő­sí­ti a sza­bályt – így a köz­mon­dás. Jé­zus a zsi­dó tör­vé­nyek­ben fon­tos sza­bály gya­nánt meg­kö­ve­telt szom­ba­ti ti­lal­mat meg­szeg­te, ami­kor gyó­gyí­tott, s ami­kor ta­nít­vá­nyai szom­ba­ti na­pon a bú­za­föld men­tén ma­go­kat sze­mez­get­tek, meg­véd­te őket azok­kal szem­ben, akik a tör­vény­re hi­vat­koz­tak. Pe­dig a tör­vé­nyek­nek min­dig ér­vé­nyes­nek kell len­ni­ük, mert ha nem, ak­kor össze­za­va­ro­dik a tár­sa­da­lom. Az er­kölcs tör­vé­nyek tel­je­sí­té­sét je­len­ti.

Parallax

A gépekben a tengelyen fordul meg mindaz, ami a szerkezet működéséhez elengedhetetlen. Eközben a tengelyre különböző erők hatnak, hajlítják, forgatják, húzzák a ránehezedő, rákapcsolt forgó alkatrészek. A mechanikában megkülönböztetik az álló és a forgó tengelyt, de abból a szempontból nincs közöttük különbség, hogy a hozzájuk kapcsolt elemek rajtuk forognak. A gép rendeltetésszerű működésére általában úgy gondolunk, mint a tengely folyamatos forgására. Ám ha a folyamatot lelassítjuk, és csupán egyetlen mozgást veszünk szemügyre, akkor nem forgásról beszélünk, hanem fordulatról: a fent és a lent, az itt és az ott közötti átmenetről.