Greeley professzor szociológiai munkássága nem mutat fel kiemelkedő, nemzetközi ismertséget és rangot kiváltó műveket. Ugyanakkor az a következetesség, amellyel végigkísérte az elmúlt negyven esztendő változásait, mégis nélkülözhetetlenné teszi köteteit. Egyik fontos művében a papság szociológiáját dolgozza fel. A könyv címe jól mutatja Greeley problémaérzékenységét és egyben a papság iránti elkötelezettségét is: Papok: hivatás krízis idején. Az Európában legismertebb és a volt szocialista országok számára is releváns műve az 1990 utáni változásokat elemzi, és azt a kérdést teszi fel, milyen kereszténység lesz jellemző a XXI. században. Megőrizve a szociológusi távolságtartást, de megengedve a katolikus pap hitét a Gondviselésben, a XXI. századot a remény századának nevezi. Az európaiak hatvan-hetven százaléka igényli a remény perspektíváját. Adatai alapján Greeley megalapozottan állítja, hogy a vallásosság az U betű módjára alakul. Az idős és a fiatal nemzedékben erősebb, mint a középkorúak körében. Oroszország vallási megújulását a legváratlanabb eseménynek látta, amely igazolja, hogy a kommunista ideológia és társadalomszervezés mégsem volt képes kiölni a vallásosságot az orosz népből.
Greeley atya azonban mégsem szociológiai szakmunkáival vált ismertté egész Amerika és számos más ország katolikusai számára, hanem több tucat regényével. Két sorozata is megjelent: az egyik Amerikára koncentrál (Blackie Ryan Novels), a másik inkább Írországra (Nuala Anne McGrail Novels), hiszen Amerika protestánsai és később katolikusai Írországból érkeztek, és sokban máig oda kapcsolódnak lelkiségükkel. A regények stílusa és mondanivalója Chesterton Brown atya-történeteire emlékeztetnek. Közülük magyarul kettő is hozzáférhető: A Smaragd-sziget aranya és Az ír csipke rejtélye. Ezek a barátságosságtól átitatott írások sokkal többet képesek közvetíteni a keresztény világlátásból, mint az elvontabb tudományos teológiai szövegek.
Irodalmi munkássága mellett jelentős volt újságírói tevékenysége is. Nemcsak katolikus lapokban publikált hétről hétre, hanem például a The New York Timesban is. Értette a mai emberek nyelvét, és nagyszerű találékonysággal tudott vitatkozni a legaktuálisabb társadalmi és politikai kérdésekről.
Greeley atya titka alighanem az volt, hogy minden szellemi kapacitásával és még inkább elkötelezettségének egyértelműségével a mai ember megértését képviselte. Akik emlékeznek rá, ezt a megértő embert, megértő papot őrzik emlékezetükben. Ahhoz, hogy ilyen lehessen, magának is meg kellett értenie Isten és a társadalom titkait. Az amerikai teológiai élet pezsgésében tanulta és művelte a teológiát. Ugyanakkor társadalomkutató is volt, a civil tudományos világ elsősorban e szakmája révén ismeri. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelynek tudományos és egyházi beágyazódása még a ’68-as fordulat előtt, másrészt a II. vatikáni zsinat előtt zajlott. Ebből a háttérből tapasztalta meg azt a mélyreható váltást, amely máig meghatározza a nyugati világ dimenzióit, s amely a katolikus egyházban is felélesztette az önreflexiót és a különböző elképzelések közötti nyilvános vitákat. Greeley spirituálisan és intellektuálisan egyaránt megbirkózott az átalakuló világgal, újraformálta gondolatvilágát, és Istenben gyökerező nyugalommal járta a radikálisan változó világ ösvényeit.
Utolsó könyvében (Chicago Catholics – 2013) saját egyházmegyéjének katolikusairól írt. Elemzésében bemutatja, hogy a megkérdezettek számára fontos, hogyan vélekednek a szent és a profán kérdésekről a püspökök, a papok és a pápa, de magánéletükbe nem szívesen engednek beleszólást. Az egyház vezetői számára így fogalmazza meg a vizsgálat egyik következtetését: ha azt szeretnénk, hogy többen vegyenek részt a vasárnapi szentmiséken, akkor sokat kell javítanunk beszédmódunkon és a liturgia színvonalán. De az emberek nem azért járnak templomba, mert jól akarják érezni magukat, hanem azért, mert örömmel hallgatják Jézus történeteit.