Már befejeződött az asztali számítógépek, interaktív táblák és projektorok telepítése a Kaposvári egyházmegye oktatási intézményeiben. A kaposvári Nagyboldogasszony Iskolaközpontban, a zalaszabari Sík Sándor, valamint a tabi katolikus iskolában egy sikeres európai uniós pályázatnak köszönhetően az ősszel digitális eszközök bevetésével kezdődhet meg a tanítás.
Fábry Kornél, a kaposfüredi templom plébánosa több nyelven beszél, kiváló zenész, énekes és komponista, s nemcsak prózát, verset is ír, mi több, dalszövegeket. Az általa fotózott, igekártyákká nemesült fényképeken is megakad a szem. Nagy kedvvel szeli a hullámokat – legyen szó akár szörfről, vitorlásról vagy wakeboardról –, de láttam már fazekaskorong fölé hajolva is.
„Elmúlt már az az idő, amikor titkon figyeltek és fényképeztek bennünket, s jelentettek rólunk. Ezért kell még inkább demonstrálnunk a jelenlétünket; látszani és látszódni kell, úgy, ahogy a KRESZ–táblák.” Balás Béla kaposvári püspök mondta ezt a püspöki székházban június 15-én, azon a sajtótájékoztatón, ahol a közelgő úrnapja méltóságteljes megünnepléséről beszélt a sajtó képviselőinek.
Galambos Ferenc mesztegnyői plébánosra április 5-ére virradó hajnalban maszkos rablók támadtak, és a templomfelújításra nyert mintegy húszmillió forintot követelték tőle. Arra számítottak, hogy otthon tartja a pénzt, ezért törtek be hozzá.
A fürdőszoba ablakán át jutottak be, s egyikük nyomban ütött, amikor a pap kinyitotta a fürdőajtót, ahonnan gyanús zajok szűrődtek ki. Egy hajszárító zsinórjával és egy DVD-játszó kábeljével összekötötték a kezét és a lábát. A páncélszekrény kulcsát követelték tőle, s mivel a szekrényből csak néhány ezer forint került elő, ütlegelték a középkorú plébánost. Husánggal és zseblámpával ütötték, ahol érték, s a bokája táján meg is szúrták. Hiába mondta nekik, hogy nem találnak nála több pénzt, csak nem akarták abbahagyni. Fél óra múlva, maguk mögött hagyva a feldúlt plébániát, csalódottan távoztak. Majd meghagyták a több helyen vérző plébánosnak, hogy csak öt perc múlva értesítheti a rendőröket.
Szakonyi Károly korokról és kortársakról
Az idén nyolcvanesztendős Szakonyi Károly munkáit sorra jelenteti meg a Stádium Kiadó. A Kossuth-díjas író mostanában az életmű tizenötödik kötetének anyagát állítja össze, kiegészítve új novellákkal. És készül legismertebb műve, az Adáshiba olvasópróbájára is. Azt vallja: korábban az írók-költők között sokkal élénkebb volt a kapcsolat: úgy tűnik, mintha újabb és újabb nemzedékeik tudatosan le akarnának szakadni az elődökről.
– Honnan eredezteti a tálentumát az íráshoz? – kérdeztük tőle a balatonboglári Kazinczy szépkiejtési verseny regionális döntőjén, ahol jeles nyelvészekkel, rádióbemondókkal zsűrizett.
– A tehetség egy részét örököltem, hiszen, ahogy nagynéném mesélte, nagyanyám szeretett fantáziálni. Gyakran eresztette szabadjára a képzeletét, csakúgy, mint én, amikor könyveket vettem kézbe. Már fiatalon is sokat olvastam, főképp Jókaitól, Mikszáthtól, Móricztól, Kosztolányitól meg az eleven íróktól, és az ifjúsági regények is nagy hatással voltak rám. Már akkor foglalkoztatott, hogyan készül a mű. Elragadott a történet, de ösztönösen érdekelt a mesterség is.
Már nem ír meséket, verset is csak ritkán. Úgy tartja: szinte mindent elmondott már, amit akart. Eszébe jut a túlpart, s olykor úgy érzi, fél lábbal már odaát van. Gondolkodik, imádkozik, elmélkedik, és papírra veti életbölcsességeit. Fésűs Éva, Kaposvár meseíró díszpolgára, a tizenkétszeres nagymama idén ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját. A Takáts Gyula-emlékházban vették nagyító alá a mesés életművet, a könyvtárban pedig a legkisebbek is köszöntötték a negyedik és ötödik dédunokáját váró alkotót.
– Valóban elmondhatom, hogy mese volt az életem, és ezt az őrangyaloknak köszönhetem, akik emberek képében jelentek meg, és segítettek végigjárni azt a pályát, amit Isten kijelölt számomra. Az egyik az a fiatalember, aki felfigyelt egy 1943-ban megjelent versemre – később ő lett a férjem -, a másik pedig egy magyar-történelem szakos apáca volt, aki írásra biztatott. Ceglédi születésű vagyok, de háromévesen már Kiskunhalason éltem, mert körjegyző édesapámat oda helyezték. Tizenhárom éves voltam, amikor Vácra költöztünk; ott ért a háború, és ott is érettségiztem. A Karolina Kereskedelmi Középiskolába jártam, amelyben szerzetesek és civilek egyaránt tanítottak.
Boldoggá avatják az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció öt szerzetes nővérét, a drinai vértanúkat, köztük a magyar származású Bernadeta nővért. A szertartás szeptember 24-én, 11 órakor kezdődik Szarajevóban, Josip Bozanic zágrábi érsek vezetésével.
A Szarajevó közelében lévő Paléban működött az a Mária-otthon, amelyet eredetileg a beteg nővérek, valamint a Szent József Intézetben ténykedő tanítónők részére éppen száz éve alapított a kongregáció, ám egy idő után a szükségben élők menedékháza lett, ahova bárki betérhetett egy tál ételért, szállásért, lelki vigaszért. Jula Ivanisevic horvát házfőnöknő, Berchmana Leidenix, Krizina Bojanc, Antonija Fabjan és Bernadeta Banja (Bánya Bernadett) nővér arra esküdött fel, hogy a II. világháború idején is önzetlenül támogatják a szegényeket, az árva gyerekeket, ápolják a betegeket. 1941. december 11-én azonban a csetnikek kirabolták, majd felgyújtották a Mária-otthont, s az öt nővért elhurcolták Gorazde irányába. A nővérek hóban, hiányos ruházatban rótták a kilométereket. A hetvenhat éves Berchmana nővér annyira legyengült, hogy képtelen volt folytatni az utat, így Sjetlinában őrizetbe vették.
Toponáron laknak a Szabadság utcában, a szabadságot pedig a Szentlélekben és Isten törvényeiben élik meg, valamint a szolgálatban. Legkisebb gyermekük, az egyéves Filoména kinn a kertben, az óriás cseresznyefa alatt szundikál. Adorján, Johanna, Ágoston és Bertalan óvodában, iskolában vannak.
Jobbágy Zsuzsanna és Tóth Balázs tíz éve házasok. Saját házuk azonban csak néhány éve van. Egy nagylelkű adakozónak köszönhetik, aki annak idején – ismerve helyzetüket: két gyerkőccel egy huszonkilenc négyzetméteres albérletben és a harmadikra várva – vaskos borítékot nyomott a kezükbe. Így juthattak további hitelhez, és vehették meg az óriási telken álló, két és fél szobás ingatlant. A bontásra – átalakításra ítélt disznóólak mellett takaros játszótér, odébb gyümölcsfák meg egy ezer négyzetméteres füves terület van. Ez az alkalmi sportpálya, ahol más család gyermekei is gyakran rúgják a labdát. A veteményesben érik az eper, a cukorborsó, és spenót, sóska is bőségesen terem.
