Lőrincz Sándor

Szita Bencéért is fut a nagybátyja…

A Don menti harcok befejezésének hetvenedik évfordulója alkalmából, Agg József prépost áldásával indul útra Kaposvárról, a Hősök templomától az a két futó, akik vállalkozásukkal a II. világháború magyar – köztük somogyi – áldozataira kívánják felhívni a figyelmet. A Hende Csaba honvédelmi miniszter fővédnökségével szervezett emlékfutás résztvevőire az április 18-i rajtot követően ezer kilométeres táv vár. Az úti cél Voronyezs, ahova a tervek szerint május 9-én érkeznek majd meg.

Beszédes tettekkel a „csöndes árulás” ellen

A tematikus évek jót tettek az egyháznak, hiszen kiemelt figyelem irányult a Bibliára, a népek apostolára, a papokra, a családra, s most a hitre. Meglehet, hogy a szkeptikusok kétkedve fogadják ezt a kijelentést, mondván: mire elég egyetlen esztendő? Arra mindenképpen, hogy a ránk zúduló, többnyire negatív hírekkel sokkoló információdömpingben fénycsóvaként jelenjen meg a keresztény értékrend egy-egy főmotívuma. Ráhangolva hívőt és keresőt, egyént és közösséget a tematikus év jelentőségére, s felébresztve a szunnyadó lelkiismeretet: mi dolgom nekem mindezzel, hiszen elég, ha vasárnap ott vagyok a misén, a többi programon meg vegyen részt az, akit érdekel.

Beszélgetés Nikli Zsolt gamási–karádi plébánossal
Tíz éve szentelte pappá Balás Béla kaposvári megyés püspök, s intelme ma is a fülébe cseng: „Missziós terület a miénk, más munka vár ránk, mint egykor a főúri világban, és ehhez a szolgálathoz édeskevés mindaz, amit a szemináriumban megtanultatok.” Nikli Zsolt gamási plébános komolyan vette a főpásztori tanácsot, és elindult a szolgáló szeretet útján. Somogy aprófalvas megye, így van mit tennie a rábízott településeken, amelyek közül a két legtávolabb eső negyvenöt kilométerre van egymástól. A plébános azonban nem fél a feladattól.

Azt a jóságos arcot keresi-kutatja minduntalan, amelyet kiskorában fedezett fel. Nagykanizsán gyerekeskedett, s már ovisként misézett otthonukban. Alkalmi oltárt állított, önmaga készítette „miseruhába” bújt, és prédikált. Szintetizátoron pötyögő barátja volt a kántor. A társasházban lakó idős néni rendre betért Zsolt „miséire”, és a szülők sem akarták eltéríteni szándékától, a papi hivatástól, amely már akkor megfogalmazódott benne. A Szent Imre egyházközség rózsafüzér-társulata is rendszeresen hívta közös imádságaira zenélni, évente elvitték zarándoklataikra is. Mindig hálával gondol gyermekkori plébánosára, Szabó Ádám atyára és azokra a hívekre, akik szemináriumi évei alatt támogatták imáikkal.

Csillag Gabriella szerzetes nővér a kármeliták díjnyertes CD-jéről

Múlt heti lapszámunkban írtunk arról, hogy a francia spirituális zenei díjat a magyarszéki sarutlan kármelita nővérek Mária, Kármel virága című albuma kapta. A Jade Music kiadásában megjelent lemez a Pèlerin francia hetilap, valamint a La Procure könyvesbolthálózat közös díját érdemelte ki. A rangos elismeréssel kapcsolatban Csillag Gabriella Veronika OCD nővért kérdeztük.

– Miben erősítette meg Önöket ez a díj?

– Mindenekelőtt jó volt rálátni arra, milyen sok szerzetesközösség próbálja a maga módján megosztani az emberekkel istenkeresését és istendicséretét. Reméljük, hogy a mi lemezünk is hozzájárulhat ahhoz, hogy átmelegítse és Isten felé fordítsa az emberek szívét.

A vágy nem játék. A szív szólistái gémberedetten feszengnek. A holdtölte emlékét idézik a kert letarolt fűcsomói, az álmok, de benned él a vágy a holnapra. Este Isten ajándéka feszül a húrokon, de reggel már a tegnap ősköde szitál a levegőben. Szerelemszagú az élet, a könny, a pillepihegés. Az egész bolygó. Jó volna leülni láblógatva e sárgolyóra, s kívül rekeszteni minden bánatot, hogy befelé és felfelé hallgatózzunk, hogy észrevegyük az erőt adó és sokszorozó szeretet-világot. Az Istenhez emelőt. Vágyjuk a békét a szívben, várjuk a szót a szájra, vagy éppen hallgatásba burkolózunk. Ekkor talán megértenénk, mit, s miért így, miért Isten. Rád és rám, közelre és távolra.