Lőrincz Sándor

Felkiáltójelként a romák között

Szerző:

Országjáró

A hit centenáriumi rendezvénysorozata Kaposfőn

Idén százéves a kaposfői Szent Vendel-plébánia. A centenáriumot egész éven át tartó programsorozattal ünneplik a helybeli hívek. Somos László esperes, „minden cigányok plébánosa” a fő motorja a rendezvényeknek, amelyek a testvéregyházakat és a keresőket is megszólítják, hogy minél többen kerüljenek a hit látókörébe.

Mint megtudtuk: a védőszent tiszteletét a hajdani német ajkú őslakosok hozták magukkal Szomajomba, ahogy egykor nevezték Kaposfőt. S ugyan a megyeszékhely, Kaposvár közelsége miatt megnövekedett a betelepülők száma, az ősi sváb hagyományok ma is élnek. Mint ahogyan a telepi cigányok is őrzik dalaikat, táncaikat, szokásaikat. Az élethez, a munkához, a tanuláshoz, az önbecsüléshez és a vallásgyakorláshoz pedig – csaknem húsz éve – az esperes próbál segítséget nyújtani munkatársaival. Jó szóval oktatva, játszani is engedve mintegy ezerkétszáz cigányt pasztorálnak a környéken – köztük sok fiatalt, akik alapvető életvezetési gyakorlatokkal is megismerkedhetnek. A Renovabis Alapítvány jóvoltából, valamint magánszemélyek adományaiból és nyertes pályázatokból Somos atya vezetésével működik két cigánytanoda, ahová száztizenegy diák jár, több mint fél tucat településről. A tizenkét pedagógus és szociális munkás, valamint sok önkéntes segítségével – hitükben erősödve – tanulni tanulnak a gyerekek, akik így az iskolában is könnyebben veszik az akadályokat.

A megérintettség öröméről

Szerző:

Országjáró

A kaposvári püspökségen István-kurzus néven evangelizátor-képzés indult, amelyen helybelieken kívül dél-somogyiak is részt vesznek. A képzésről Udvardy Márton szervezőt kérdeztük.

– Nyolc egymást követő kedd este, a Szentírást tanulmányozva arra keressük a választ, hogyan hirdethetnénk leghatékonyabban az örömhírt. Az elméleti ismeretek mellett számos szerepjáték, pantomim és „műhelyfeladat” segít abban, hogy megtanuljuk, miként lehet hétköznapi beszélgetéseinkbe becsempészni az üzenetet úgy, hogy ne rohanjuk le beszélgetőtársunkat, mégis magával vihesse az isteni megérintettség első örömét.

Szent és profán egysége

Szerző:

 

Stotz Mihály művészete

 

Sejtelmes tájak, tengerpartok „hullámzanak” a paravánokon a világ legkülönbözőbb pontjairól, de a képzelet szülte, harmóniát, misztikumot sugárzó vidékek is helyet követelnek, sajátos ritmust adva a bámulatos kollekciónak. A kaposvári Kormányhivatal Galéria főfalán azonban azok a szakrális munkák láthatók, amelyek meghatározó részét képezik Stotz Mihály balatonlellei festő- és grafikusművész, jeles díszlettervező gazdag életművének.

Megmaradni ott, ahol születtünk…

Szerző:

 

Találkozás a kupuszinai Csizmadia Annával

 

Kiragyogott a mezőnyből, természetességével maga volt a csoda. Isten énekese dalolt a stúdióban, és ez valóban átsütött az általa énekelt népdalok mindegyikén. Ez tette sugárzóvá, s talán ez késztette a zsűrielnök
Sebő Ferencet is arra, hogy a pontazonosság miatt a húszéves egyetemistáé legyen a győzelem szólóének és hangszer kategóriában. A Fölszállott a páva egyik nyertese a kupuszinai Csizmadia Anna volt, aki kétlaki életet él, hiszen a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója. Maczkó Mária tanítványa nem tudja s nem is akarja megszokni a fővárost; szíve-lelke visszahúzza övéihez Délvidékre. S hogy mivel szeretne foglalkozni, ha megszerzi a diplomát? Azt felelte: énekléssel és tanítással.

A magyar kultúra minden napjára

Szerző:

Hová lettél, homo moralis, homo aestheticus, homo ludens? — kérdezhetnék oly sokszor a homo digitalis korában. Mindazok, akiken sok múlik a kultúraközvetítés terén, akik karakteresen képviselik az értékeket, s nem hajlandók asszisztálni a romboláshoz, nyilván egyetértenek a Nemzeti Színház leendő igazgatójával, Vidnyánszky Attilával, aki egy helyütt kijelentette: „Nehezen egyeztethető össze, ha egy színész nagy dolgokról beszél és hitet akar sugározni a Nemzeti színpadán, miközben olyan tévécsatorna alkalmazásában áll, amely nap mint nap bűnök sorozatát követi el a kultúra és az emberi lélek ellen.”

Megújult a polányi iskolakápolna

Szerző:

Balás Béla kaposvári püspök: minden megtérés hazaérkezés

Egy ingatlaneladásból származó összegnek, a kaposvári püspökségnek, illetve a hívek adományainak köszönhető, hogy Polányban megújulhatott az eredetileg 1939-ben kialakított iskolakápolna. Az ódon épület felett már régen eljárt az idő, s jó ideje tanítás sincs itt; az Úr igéje azonban rendre felhangzik a megszentelt falak között.

Kapcsok

Szerző:

„Szélfútta hajad érintse arcom, / mosolyod bűvöletben tartson, / a színek titkát szemedben keressem, / a szerelmet csak benned szeressem. / Engedd meg.”
Az évek haladtával egyre gyakrabban jutnak eszembe Adamis Anna sorai, amelyeket csaknem három évtizede küldtem el egy szegedi tanárképzős lánynak. Levélváltásunkat ugyanis szinte mindig tarkítottuk egy-egy klasszikus vagy kortárs író, költő művének részletével, olykor bibliai idézetekkel. Így szerettünk volna szerelmet vallani egymásnak – jóllehet, egy idő után már megéreztük, megértettük a másik ki nem mondott gondolatait is. (Ráadásul magyar–orosz szakos leányról volt szó, gondoltam, nem árt, ha érzékeli: lírában-prózában más is járatos lehet. Nemcsak magyar, hanem orosz szerzők szebbnél szebb sorait is becsempésztem a levelekbe.)

Arany Rózsafüzér-díj a szolgálatért

Szerző:

Országjáró

Tanúságtevő a „lelki cukrászdában”

Jó barátságban van Máriával. És a rózsafüzérrel is. Olykor azon kapja magát, hogy szinte akarata ellenére is mondja az imákat, és már peregnek is a szemek ujjai között. Legutóbb egy francia imaiskola vezetője, Alfred Marx kért tőle segítséget. A magyarul tanuló nyugalmazott gimnáziumi tanárnak viszonylag könnyen sikerült kiejtenie a kötött rózsafüzértitkokat, és a „spontán” titkokat is magyarul fogalmazta meg, csak néhány apróbb javításra volt szükség…

Ilyen és ehhez hasonló feladatokra is szívesen vállalkozik Zarka Jánosné, akinek áldozatos szolgálatáért a templom ünnepi búcsúi miséjén Rumszauer Miklós plébános adta át az Arany Rózsafüzér-díjat. A láncot azóta sem vette le a nyakából; talán azért, hogy emlékeztesse: mindenkor ideje van a hálaadásnak és a kérésnek is, hiszen az Úr meghallgatja imáinkat…