Arany Rózsafüzér-díj a szolgálatért

 

Egy évtizede „váltott” templomot. Kaposfüredről jár a kaposvári Szent Margit-templomba, ahol megtalálta a számára kedves társaságot, a lelki és a közösségi élet régóta vágyott hőfokát. Itt érzi otthon magát. Rozi a feladatokból is kiveszi a részét. Több alkalommal vezetett csoportot az Alpha-kurzusokon. Az istenkeresők, ateisták, tévelygők, szkeptikusok között maga is hétről hétre ámulatba esett, hiszen tanúja lehetett Isten titkának. Az Úr fokozatosan nyitogatta a résztvevők szemét a szépre, az igazra, a valóságra. Gyakran elfelejtjük: az ember nemcsak pénzből, az alapvető ösztönök és vágyak kielégítéséből él, hanem lelki-szellemi lény is.


 

A püspöki székházban, illetve a legutóbb Homokkomáromban tartott cursillo-kurzusoknak is egyik „munkatársa”. Az atyák és a budapesti vezetők azzal bízták meg: fogja össze a női szekciót a Dunántúlon. Örömmel teszi, hiszen mindeközben tanul is. A hit lajtorjáján próbál lépegetni egyre feljebb és feljebb, ám olykor – mint mindannyian – visszacsúszik. A remény azonban sohase meghaló – mondhatjuk Nagy Gáspárral –, ha minden utolsó szalmaszál abból a jászolból való. Erről is beszél egy-egy cursillón elhangzott tanúságtételében, amikor a vallásosságot vagy a keresztény közösséget veszi nagyító alá.

Zarka Jánosné – aki civilben iskolai büfét üzemeltet és mackóboltot vezet –, a Szent Margit– Szent József-templom képviselő- testületének tagjaként megtiszteltetésnek érzi, hogy világiként a plébános munkatársa lehet, és részt vehet a közösségépítésben, ötleteket adhat, észrevételeket tehet egy-egy tervvel kapcsolatban, legyen szó pályázatokról, beruházásokról, rendezvényekről, zarándoklatokról vagy külföldi kapcsolatokról. A jóért még lázadni is képes a Balás Béla püspök által „lelki cukrászdaként” emlegetett plébánián, amely hétvégenként a fiatalok Antióchia közösségének is helyet ad. Az évi két, úgynevezett nagyhétvége sem képzelhető el Rozi és csapata nélkül; különleges lelki, szellemi és kulináris hátteret biztosítanak nyolcvan– száz ifjú ellátásához.

A rendezvényszervezés, a vendéglátás, az esztétikum, a dizájn és a kiadványszerkesztés is közel áll hozzá, hiszen dolgozott nyomdászként, de foglalkozott lakberendezéssel és programszervezéssel is. Így azt is mondhatnánk: sok helyütt otthon van, de a templomban és a közösségekben érzi legjobban magát. Örül, hogy ezt mások is észrevették, és tudják, hogy világiak szolgálata nélkül lassabban haladna az egyház szekere. Az önzetlenségért, az önkéntességért, a szolgáló szeretetért pedig mindenkor jólesik az őszinte köszönet. A most átvett Arany Rózsafüzér-díj – csakúgy, mint az élő hit – támaszt és erőt jelent a mindennapokhoz. Sokan táplálkozhatnak abból az erőből és harmóniából, amely Rozi lényéből sugárzik. Nemcsak lánya, veje és unokái, hanem népes baráti köre és a plébánia közössége is.
Fotó: Kovács Tibor