„Mester! Nem törődöl vele, hogy elveszünk?” – teszik fel riadtan a kérdést az apostolok, miközben viharba került bárkájuk már majdnem elsüllyedt. A riadt, életét menteni próbáló emberből ösztönösen tör fel ez a kérdés ilyen helyzetben.
Negyven nap telt el Urunk föltámadása óta. A Mester most is megjelenik tanítványainak, hogy még egyszer megerősítse őket hitükben, mielőtt visszatérne a mennyei Atyához. Búcsúzik tőlük, de érezzük: ez a búcsúzás teljesen más, mint amit mi értünk ezen a kifejezésen. Nem véglegesen köszön el a Mester, s nem is hagyja árván tanítványait.
„Örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak” – állapítja meg Szent Lukács a tanítványokról, amikor a feltámadt Üdvözítő megjelenik nekik. Miért nem mernek hinni, miért csodálkoznak? Mert valami még hiányzik az életükből.
„Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az emberfia” – mondja az Üdvözítő (Jn 20,22). Ünnepélyes, súlyos, megrázó szavak ezek. Az apostolok még nem tudják, de már sejtik, hogy a megdicsőülés nem fogja nélkülözni a szenvedés útját. Már sejtik: nincs húsvétvasárnap nagypéntek nélkül. Jézus a természetből meríti a példát: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és … Olvass tovább
„Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” – hangzik a Mester felszólítása. Radikális felhívás ez: új szakasz kezdődik az egyházi évben, melyet megújult szívvel kell megélnünk. Maga Isten készít valami újat számunkra, s mi nem állhatunk ellen az ő akaratának. Szent Márk evangélista igen szűkszavúnak bizonyul.
„Mi ez? Új tanítás – és milyen hatalmas!" – kiált fel a megdöbbent nép, amikor a mennyei Atya szeretetéről beszélő Jézus kiűzi a tisztátalan lelket egy megszállottból. Jézus szavainak hathatós ereje, hatalma van: nem egy jól elsajátított, megélt és vallott hit hirdetője, mint az írástudók, hanem messze több: Jézusból maga az Isten szól!
„Bölcsek jöttek Napkeletről” – olvassuk a mai evangéliumban. Csillagtudósok érkeznek messze földről, mert látni akarják a zsidók újszülött királyát. Számításaik helyesek voltak: meg is találták a Messiást!
Különös emberrel találkozunk a mai vasárnapon: Keresztelő Jánossal, a teveszőr ruhába öltözött, bőrövet viselő emberrel, aki sáskát és vadmézet eszik. A pusztában él, a lehető legnagyobb egyszerűségben.
