„A Lélek éltet”
Beszélgetés Jelenits István piarista szerzetessel a pünkösdről és a Szentlélek erejéről
– A pünkösd fénye mintha valamelyest elhomályosodott volna napjainkban. Sokan talán nem is sejtik, hogy ez a két nap nem pusztán majálisok, juniálisok alkalma és a természet megújulásának ünnepe. Lehet, hogy a hitüket gyakorló keresztények között is megfogyatkozott ennek az ünnepnek a becsülete?
– A húsvét és a pünkösd eredete szerint is a tavaszhoz kapcsolódik. Nemhiába mondja Balassi Bálint: „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje, mindent egészséggel látogató ege…” Laicizálódott, a természethez nosztalgikusan visszavágyódó társadalmunk akkor is őriz valamit az ünnep tartalmából, ha csak ezekre a mozzanatokra figyel. Az egyház talán nem ünnepli olyan förgeteges örömmel a pünkösdöt, mint a karácsonyt és a húsvétot, de a Szentlélekről mégsem akar elfeledkezni. Magyar vonatkozásban elég a csíksomlyói búcsúra utalnunk: ott az egész Kárpát-medence magyarsága találkozik, s az ünnep öröme a televízió közvetítésében milliókhoz eljut.
Április 11-e a költészet napja hazánkban. Valószínűleg kevesen ébrednek e napon azzal a tudattal: ünnep van. Ez aligha elítélendő. Hiszen a vers, az igazi, a jó, a szép, amely élni és kimondani segít, nem hever a lábunk előtt. Nem harsogják fülünkbe a médiából, nem zúdul ránk az óriásplakátokról, sem az internetről. Mondhatjuk, ínséges idők járnak a költőkre, a költészetre. Borúlátásra azonban nincs okunk. Hiszen mióta áll a világ (néhány poétától és korszaktól eltekintve), sosem volt ez másképp. A költők teszik a dolgukat. Üzennek, tanítanak, reményt adnak. S akiknek fülük van a hallásra, meghallják szavaikat. Halmai Tamás „hallani való” szavai nem ismeretlenek olvasóink számára. A Pécs-Somogyban élő alkotó évek óta publikál lapunkban. Eddig hét könyve jelent meg: versek, prózák, esszék, kritikák, monográfia egyaránt. Legutóbbi kötetében az utóbbi tizenöt év verseit gyűjtötte egybe Kalligráfia címmel. S a szerző talán nem is választhatott volna ennél kifejezőbb címet versei számára, hiszen e szó szép írást jelent. A könyvet bárhol kinyitjuk, mindegyik lapja ablak a szépségre. Arra a szépségre, amely sokkal inkább valóság, mint fogalom.
A Londonban, 1932-ben született amerikai színésznő azok közé tartozott, akikre tökéletesen illett a hollywoodi díva fogalma. Szép, tehetséges lányként korán felfedezte a filmszakma, és mindent megkapott, amit Hollywood megadhatott. Jó szerepek, látványos filmek, Oscar-díjak, lovagi rang és viharos magánélet szegélyezték pályáját. Ismerte a ragyogást, de megjárta a mellőzöttség, a sikertelenség és az alkoholizmus útvesztőit is. A világ legszebb asszonyának nevezték. Nyolcszor kötött házasságot. Kétszer a pályatárs Richard Burtonnel. Magánéletéről évtizedeken át cikkezett a pletykasajtó. Egy ízben a magyar újságíróknak is adott munkát. Burton 1972-ben nálunk forgatott, és vele jött Taylor is, aki nálunk ünnepelte negyvenedik születésnapját. Vagyonát szívesen áldozta jótékony célokra. II. Erzsébet brit királynő 1999-ben adományozott neki lovagi címet.