Ami a római katolikus egyház számára a belső kapukat nyitogató, gyönyörű gregorián, az a bizánci rítusú keresztényeknek a keleti egyházzene. Ez utóbbi egyre több latin rítusú keresztényt, de sokszor olyan hallgatóságot is megérint, amelynek tagjai távol állnak az intézményes egyházak világától.
A gyermekkor karácsonyi ajándékai túlragyognak minden későbbit. Az adventi várakozás felfokozott izgalmához, majd a szenteste meglepetés-bontogató pillanataihoz semmi sem fogható. Bizonyára sok olvasó emlékezetében él legalább egy piros vagy aranyszínű papírba csomagolt doboz, nagy masnival, amelyről tudni lehetett, az rejti a vágyott, a kért, esetleg kikönyörgött kisvasutat vagy hajas babát. Ám sajnos a múltban sem mindenkinek jutott meglepetés, díszpapír, jóleső izgalom.
Kamaszok voltunk egy kollégiumban, nehezebb és könnyebb sorsú lányok együtt. Voltak köztünk olyanok, akiknek már akkorra kijutott a veszteségből, szülők válásából, szomorúságból vagy szegénységből. És természetesen érkezett diáktársunk puhább, kerekebb fészekből is. Panni is ez utóbbiak közé tartozott. Sikeres szülők, rendezett családi élet, jólét adott keretet gyermek- és kamaszkorának. A kilencvenes évek elején jártunk, neki már ekkor volt mobiltelefonja. Mi még azt sem tudtuk, mi az.
Társadalmunk egyre nehezebben birkózik meg az öregedés, a betegség, a halál tényével. A halál, haldoklás, amely a „régiek” bölcsessége szerint is az élet természetes része volt, mára kiszorult a családok életéből. Szeretteink másvilágra költözése kórházban, gyakran a hozzátartozók jelenléte nélkül történik. Életünkből kikopott a háznál való ravatalozás, az elsiratás szokása. Ezt a lassan feledésbe merülő elengedési rítust nem lenne haszontalan újra életünk részévé tenni. Ám megváltozott társadalmi berendezkedésünk aligha teszi ezt lehetővé.
Évek óta halljuk: baj van a családokkal, baj van a családokban. Egymást érik a tanulmányok, a konferenciák, amelyek hatására is sokakban megfogalmazódott már: valamit tenni kell. De kiknek? És hogyan?
Vajon mit keresnek üvegek a könyvek között? Egészen pontosan üvegfestők tervei egy antikváriumban. A kérdésre nem is olyan egyszerű a válasz. Induljunk el a hetvenes évek elejétől, amikor egy törékeny, szőke lány bekerült Palka József üvegfestő hajdani pesti, Baross utcai műhelyébe, ahol a háború után szövetkezeti csapatmunkában dolgoztak erős és szikár férfiak, akik magától Róth Miksától tanulták az üvegfestészet gyönyörű titkát.
Lerágott csont, hogy a kereskedelmi televíziók színvonala olyan mélyen van, hogy búvárfelszerelés nélkül nem szabad műsoraikra kapcsolni.
Idén ismét filmre vitték Charlotte Brontë Jane Eyre című regényét. Az angol–amerikai alkotást októbertől játsszák a magyar mozik. Összeszámolni is nehéz, hogy a világirodalom egyik legszebb regényének hányadik filmadaptációja a mostani.
