Nagymama varrógéppel javította az éppen aktuális gyermekholmit. A készülő kis ruhát az ablak felé emelte, lát-e rajta még valami hibát. Bandika erre felkiáltott: „Nagyi, te úgy tartod azt a nadrágot, mint a pap bácsi a templomban a cukrot!” Nagyi megrökönyödve: „De Bandika, az nem cukor, az a Jézuska teste!” Mire ő: „Dehogy, Nagyi, hiszen aztán megeszi!”
Szatmári Gizella
Az ember lánya egyszer csak kinő abból a korból, amelyben hercegnő szeretne lenni. Ám az idő múlása sem változtathat azon a női kíváncsiságon, amely szívesen venné, ha csak egy napra is be lehetne pillantani hajdani főúri kisasszonyok és asszonyok életébe.
A kismartoni kastélyban erre most lehetőség nyílik. Három Esterházy herceg feleségének és az asszonyok szolgálóinak mindennapjai tárulnak fel az eddig csukott ajtók mögött. A kiállítás természetesen nemcsak hölgyeknek, de a régi korok iránt érdeklődő férfiak számára is sok érdekességet tartogat.
Neve és hangja a zenekedvelők számára már régóta ismerősen cseng. Mindössze tizennyolc éves volt, amikor megkapta A Népművészet Ifjú Mestere címet. Az autentikus népzene világán kívül is tett számos izgalmas és bátor kirándulást. Három évig volt tagja az elektronikus hangzást folkkal ötvöző Anima Sound System együttesnek, majd a Vándor Vokállal bejárta Európát, és énekese volt a világzenét játszó Makámnak. Jelenleg leginkább saját formációjával, az EtNoéval koncertezik. De énekel középkori latin himnuszokat is a Sator Quartettel. Szólóalbumai közül a legutóbbit, a Csintekerintőt elsősorban gyermekeknek szánta.
Salkaházi Sára a magyar boldogok és szentek között az első nő, aki nem királyi vagy nemesi családból származik. Személyisége, tevékenysége, a társadalomban betöltött szerepe nagyon hasonlít ahhoz, amit ma egy nőtől elvárnak, és amit egy nő elvár magától. Példája ezért is áll közel sokakhoz.
Kassán született, 1899. május 11-én. Tanítónői diplomát szerzett. Emellett kitanulta a könyvkötészetet, dolgozott húga kalapüzletében, és felvidéki magyar lapokba írt. Első novelláskötete 1926-ban jelent meg. „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…” – írta naplójában erről az életszakaszáról.
Édesanyám, aki hat elemit végzett, egyszerű parasztasszony volt, éppen meglátogatott minket. A megszokottnál is szigorúbban, indulatosabban szidott gyarapodó könyvtáram miatt, hogy miért költöm ilyen fölösleges luxuscikkekre a pénzem, s miért foglalom el még a pakolóhelyet is otthon. „Nekem csak egy imakönyvem van, mégse cserélnék senkivel!” Körülöttünk somfordáló kislányom, Lilla a könyvespolcra mutatva, édesanyáméhoz hasonló, szigorú, rendreutasító hangon ezekkel a szavakkal kelt védelmemre: „Nagymama, ez mind imakönyv!”
Tavaly februárban 6,3 erősségű földrengés, majd később több utórengés is megrázta Új-Zélandot. A legnagyobb pusztítás Christchurch városát érte. Sokan a romok között rekedtek, a háromszázezer lakosú településen több százan életüket vesztették. A város lakói az utóbbi egy évben sokat tettek a romba dőlt házak és életek újjáépítéséért. A gyász mellett a város visszatért vagy legalábbis igyekszik visszatérni a régi kerékvágásba.
A Zsolnay név minden magyar számára ismerősen cseng. A Gucci szó hallatán pedig főként a hölgyek szíve dobban nagyot. Hiszen az olasz márkanévvel jelzett táskával vagy cipővel ha nem is szebbé, mindenesetre stílusosabbá válhat az életünk. Igaz, ez a fajta „stílus” pénzbe kerül. Mégpedig elég sokba… Guccio Gucci hajdani firenzei nyeregkészítő utódai ma világcéget vezetnek. A név pedig már nemcsak bőrárut, hanem ruhát, órát, napszemüveget, parfümöt és számtalan luxuscikket is fémjelez. Ez év áprilisa óta összefonódott a pécsi porcelánnal, vagyis a Zsolnayval is.
Flórián is azon szentek közé tartozik, akik a Római Birodalom utolsó és legvéresebbnek tartott keresztényüldözésének estek áldozatul, amelyet Diocletianus császár rendelt el. Flórián magas rangú katonatiszti családból származott, s maga is a császári hadsereg tisztje lett. Felvette a keresztséget. Diocletianus előtt, a III. század utolsó évtizedeiben különösebben nem háborgatták a keresztényeket. Flórián kitöltvén a szolgálat éveit, békességben vett búcsút a hadseregtől, és Noricum tartományban telepedett le.
