Szent Flórián május 4.

Az új császár 303-ban indította el hajtóvadászatát a keresztények ellen. Flórián, amikor értesült arról, hogy Laureacumban (ma Lorch, Ausztria) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy segítsen nekik. Mielőtt beért volna a városba, őt is elfogták, és Aquilinus bíró elé vitték, aki megbotoztatta, és arra ítélte, hogy nyakában kővel vessék a folyóba. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre. Flóriánt az Enns hídjáról taszították a mélybe. Holttestét egy Valeria nevű özvegy emelte ki a vízből, és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, amely a bencések és a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a mai híres kegyhely, Sankt Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és hazánkban terjedt el. A hagyomány szerint árvizek és tűzvészek ellen oltalmaz, illetve a tűzoltók védőszentje.


Katonaruhában, égő házzal ábrázolják, melyre dézsából vizet önt. Két legenda is jól ismert vele kapcsolatban. Az egyik szerint még gyermek volt, amikor imádságára kialudtak egy égő ház lángjai. A másik szerint egyszer egy szénégető nagy máglyát rakott, de egy szélvihar miatt tűzvész keletkezett, amelybe maga is beleesett. Veszedelmében így fohászkodott: „Szent Flórián, aki vízben lettél vértanú, küldj vizet segítségemre, és mentsd meg az életemet!” Azonnal víz öntötte el a máglyát, és a szénégető megmenekült.
Hazánkban szinte minden templomban van szobra. Nem véletlen, hiszen a tűzvészek annak idején igen gyakoriak voltak. A barokk Pest-Budán is több Flórián-emlék született. Legnevezetesebb a tiszteletére szentelt Fő utcai kápolna. A tabáni plébániatemplom egyik mellékoltárán látható fogadalmi képen pedig a szent mellett egy angyal önt vizet a lángba borult Budára. Flórián-szobor áll még a fővárosban többek között a belvárosi templom külső szentélyfalán és természetesen az óbudai Flórián téren.
(Fotó: Siskovits Attila)