Beszélgetés Fazekas Ágnes pszichológussal
A mai világban se szeri, se száma az önsegítő könyveknek. A boltokban külön részlegük van azoknak a kiadványoknak, amelyek abban nyújtanak segítséget, hogy miképpen legyünk boldogabbak, szebbek, egészségesebbek. Ám azt is látnunk kell, hogy kőkemény üzlet fonja át a testi-lelki egészségmegőrzést, melynek kulcsszava – kimondva vagy kimondatlanul – a teljesítmény lett. A kör tehát bezárulni látszik. Ugyanakkor sok valóban megszívlelendő tudásanyag és tapasztalat gyűlt össze az elmúlt évtizedek kutatásai során, és ezek segítségével csakugyan teljesebb, egészségesebb életet élhetünk. Fazekas Ágnes pszichológussal egy fiatal tudományágról, az egészségpszichológiáról és a hozzá kapcsolódó úgynevezett vitalitásgenerátorokról beszélgettünk.
– Miben más az egészségpszichológia, mint a többi tudományág, amely testünk és lelkünk állapotával foglalkozik?
– A betegségek kapcsán általában olyan szavakat használunk, amelyek nehéz küzdelmet sugallnak. Azt mondjuk: harcolunk a betegség ellen, megtámadnak a kórokozók, legyőzzük a fájdalmat. Mintha az egészséget harc árán kellene (és csak így lehetne) megszerezni. Ehhez képest az egészségpszichológia a személy egyensúlyállapotairól beszél. A betegség és a fájdalom ebben a szemléletben egyensúlyvesztést jelent, amely arra figyelmeztet, hogy törődjünk magunkkal. Az egészség szempontjából rendkívül fontosak a vitalitásgenerátorok, amelyek természetes öröm- és erőforrások, és jelentős szerepet játszanak a kibillent egyensúly helyreállításában. Első hazai hirdetőjük közt meg kell említenünk Bagdy Emőke pszichológiaprofesszor nevét, aki öt vitalitásgenerátort tart fontosnak. Ő így fogalmazott: kacagj, kocogj, lazíts, érints és segíts. Követői közt akadnak, akik csak az első hármat szorgalmazzák, de véleményem szerint is mind az öt fontos.