Koncz Veronika

Magyar-filozófia szakos diplomával kerültem az Új Emberhez 2003-ban. Ez idő alatt egy kisebbfajta szamárlétrát jártam be. Sokat tanultam a korban és tapasztalatban előttem járó munkatársaktól, sokat bizonyos helyzetekből, de talán a legtöbbet az interjúalanyaimtól és az olvasóktól. Márai Sándor szerint: „Az élet irtózatos zűrzavarában nincs más menekvés, csak a jól fogalmazott mondat: minden más csak esküszegés vagy halandzsa.” A jól fogalmazott mondatért viszont mindennap meg kell küzdeni. Igyekszem…

A klastrom, amely kitárta kapuját

Szerző:

Országjáró

Közösségteremtés Győrben

A megoldás a közösségben van – ez a falfirka évek óta olvasható Budapesten, a IX. kerület egyik házfalán. Nem minden graffiti szól a társadalomhoz, ez az egy azonban imperatívuszként hat a főváros arctalanságában. De nemcsak a fővárosban érezheti magát az ember magányosnak. Szinte már közhelynek számít, hogy atomizált világunkban nehéz találkozni. S nem azért, mert ne lenne kivel, hanem, mert nincs hol. Ezt a gondot a győriek is ismerik. Egy kezdeményezésnek köszönhetően azonban született valami, amiből mások is erőt meríthetnek. A városban működő Klastrom klub vezetőjével, Székelyné Szénássy Judittal beszélgettünk a közösségteremtés fontos feladatáról.

Karneválidő

Szerző:

A velencei karnevál évezredes múltra tekint vissza. Első írásos említése 1094-ből való. Fénykora a XVIII. században, Casanova idején volt, Velence ekkor kapta a „karneválok városa” címet. Az osztrákok uralma alatt a karneváli hagyomány megszakadt, és csak 1979-ben éledt újjá.

A velencei karnevál mindig hamvazószerda előtt két héttel (idén január 30-án) kezdődik, és húshagyókedden ér véget (a hústól való búcsúzásra utal latin eredetű neve is: carne vale). Az első napon a városlakók vízre szállnak, és az éjszakát is ott töltik. Hajnalban az Adria vizével vetnek keresztet, hogy egész évre mentesüljenek a betegségektől.

Hungaricum – amit mi adtunk a világnak

Szerző:

Új sorozatunkban havonta bemutatunk egy olyan – ismert vagy már feledésbe merült – magyar értéket, találmányt és szülőatyját-szülőanyját, amelyre és akire méltán lehetünk büszkék. Első választásunk a sokak által kedvelt dobostortára esett. De ki is volt az a Dobos, aki sokáig féltve őrizte titkát, a torta receptjét?
Dobos C. József (1847–1924) ősei több nemzedéken keresztül mind szakácsok voltak. Dédnagyapja II. Rákóczi Ferenc szerencsi várában volt szakács. Ő maga apja mellett, majd az Andrássy-családnál tanulta ki a szakma csínját-bínját. Csemegeüzletét 1878-ban egy téli napon nyitotta meg Budapesten, a Kecskeméti utca 12.-ben. A harmincegy éves tulajdonos állítólag türelmetlenül nézte a frissen behavazott járdát, amelyen hosszú órákig egyetlen üzlete felé tartó lábnyom sem volt látható. Ott, azon a napon nem gondolta, hogy rövid időn belül Pest egyik legfelkapottabb cukrászdája lesz az övé.

Gyerekszáj

Szerző:

Jelkereső

Unokaöcsém, Tamás ötéves volt, amikor a kishúgát keresztelték. Utána otthon édesanyjuk kicsomagolta a kicsit, hogy tisztába tegye. Tamás figyelmesen vizsgálta egy darabig, majd megkérdezte: „Anya, hol látszik rajta, hogy már nem pogány?”

„Az ítélőerő kritikája”

Szerző:

Világ-nézet katolikus szemmel

„Senkit sem lőttek meg, senkit sem kínoztak meg a rendőrök.” (Heller Ágnes) Nem tudom, hol volt Heller Ágnes 2006. október 23-án délután és este. De abban biztos vagyok, nem ott, ahol én. Jómagam ugyanis életem utolsó politikai rendezvényhez kapcsolható nemzeti ünnepségén álltam honfitársaimmal az Astoria és a Deák tér között. Orbán Viktor beszélt, de Isten látja lelkem, öt év távlatából már nem emlékszem miről. Helyre ünnepi beszéd volt, értelmes magyar mondatokkal és gondolatokkal. Semmi lárifári, semmi böszmeség. Ennyi bizonyos. De ami a beszédet követte, arra öt év távlatából is tisztán emlékszem. Elindult a tömeg. Békésen, ki-ki a maga útján hazafelé. Vagyis elindult volna, amikor éktelen zajt hallottunk.

„Az Isten adott szemet, hogy lássam a szükséget…”

Szerző:

Beszélgetés a Szent Erzsébet rózsája-díj idei kitüntetettjével

Nagy Lászlóné, vagy ahogy szűkebb pátriájában ismerik, Kati néni a pusztadobosi katolikus karitász vezetője. Ám bátran mondhatjuk azt is, ő a kis beregi falu szíve-lelke. Hiszen munkatársaival hol ételt oszt, hol ruhát gyűjt, hol pénzadományt kalapol össze a rászorulóknak. Telefonján mindig elérhető, szíve mindig nyitva áll azok számára, akik segítséget kérnek. Őt hallgatva, jótékony tetteit számba véve mindannyian meggyőződhetünk arról, hogy a tevékeny szeretet díja idén is jó helyre került.

– Hogyan lett a pusztadobosi karitász vezetője?

– Negyvenhárom évig voltam védőnő. Egy életen át dolgoztam a Magyar Vöröskeresztnél. A Magyar Katolikus Karitász helyi csoportját én alapítottam tíz évvel ezelőtt, a 2001-es árvíz idején. A súlyos problémák között én sem maradhattam tétlen. Felkutattam, kik azok, akikre a legkevesebb figyelem irányul. Azt tapasztaltam, hogy a gulácsi idősek szenvednek leginkább szükséget. Nekik kezdtünk gyűjteni takarót, tartós élelmiszert, pénzt. Ők pedig nagyon hálásak voltak azért, hogy végre rájuk is gondolt valaki.

Gyerekszáj

Szerző:

Gyermeki

Ábel unokám mindig örömmel vette, ha én mentem érte az óvodába, de egyre többször fogadott ezzel a kérdéssel: „Mit hoztál?” Hiába magyaráztam, hogy ezt nem illik, újra és újra faggatott. Egyszer aztán megharagudtam, és azt mondtam neki: „Ha még egyszer ezzel fogadsz, én soha többé nem hozok semmit.” Nagy örömömre megvolt a hatása a figyelmeztetésnek, mert teltek-múltak a napok, és nem jött elő a megszokott kérdéssel. Mígnem egyszer csak komolyan azt kérdezte: „Mondd, Nannya, nincs valami olyan a táskádban, amire én gondolok?” Erre aztán, persze, már nem lehetett haragudni. Azóta is sokszor elhangzik ez a kérdés a családban…

Wertánné Anikó

Tánc a jégen

Szerző:

A téli műkorcsolyaversenyek talán azt jelentik a hölgyeknek, amit a férfiaknak a nyári futball Európa- vagy világbajnokság. Számos rajongója van e látványos sportnak, akik alig várják, hogy január 21-én Zágrábban végre elkezdődjön az idei Európa-bajnokság.