Hungaricum – amit mi adtunk a világnak

 

Dobos szakíróként is népszerű volt. Egyik legismertebb műve 1881-ben látott napvilágot, Magyar– francia szakácskönyv címmel, amely hű tükre korának. Ízig-vérig franciás: az ételek párolása, a sok zöldségféle használata, az előkészítési és tálalási módok. Az ételek mindkét nyelven szerepelnek, így a rolád, a kotlett, az entrecot, a pommes-frites, a szósz megszokott kifejezésekké váltak. Üzletét 1906-ban adta fel a mester. Vagyona nagy részét hadikölcsönbe fektette, s így szegényen halt meg. Műveltsége révén közmegbecsülésnek örvendett, sok neves barátja volt. Gazdag könyvtárral rendelkezett.


 

Híres tortáját az 1885. évi Országos Kiállításon mutatta be, lázba hozva vele Budapest ínyenceit és cukrászait. Még Gerbeaud-t is megelőzte azzal, hogy elsőként alkalmazott vajkrémet a torta elkészítéséhez. A kiállításon egyébként egy előkelő vendéglőt üzemeltetett, igen borsos árakkal. Az élelmiszerek között tartósított ételeit is felvonultatta: volt ott spárga, cukorborsó, szarvasgomba, lúdmáj és balatoni fogas, továbbá Tokaji- és vadhúsecet.

A dobostortát, mely Európa-szerte az előkelő családok kedvenc vasárnapi süteménye lett, sokan próbálták utánozni – sikertelenül. A torta alapja egy olyan piskótalap (olvasztott vaj van benne), amely csokoládés vajkrémmel van megtöltve, a tetején pedig barnás karamell kölcsönöz neki páratlan ízt. „Időtállósága” is kedveltté tette az édességet, mivel a benne lévő krém nem savanyodott meg olyan könnyen, mint más torták anyaga. Receptjének titkát senkinek sem sikerült megfejteni, így Dobos 1906-ban – nyugdíjba vonulásának évében – a Budapesti Cukrász és Mézeskalácsos Ipartestületnek átadta az addig féltve őrzött titkot, hogy végre közkinccsé váljon.