Lányok-asszonyok szilaj jókedve

 

Mátraalmáson utoljára 1967-ben volt asszonyfarsang, amely négy részből állt: a beöltözésből, a délelőtti tréfás borotválásból s az esti zártkörű mulatságból. A borotválásnál a beöltözött asszonyok egy kisebb csoportja járta be a falut énekelve, tréfálkozva, kiabálva. A férfiak menekültek előlük, de ha az asszonyok kezébe kerültek, fából készült „borotvával” megborotválták őket, arcukat liszttel beszórták, majd tükör helyett lyukas szitát tartottak elébük. Az esti mulatságon csak asszonyok vehettek részt, lányok nem, s mindössze egyetlen férfi jelenlétét engedélyezték, a harmonikásét.

A zárt falusi asszonyfarsangok egyik formája volt a farsangvasárnapot megelőző „lányok vasárnapja”, amelyet a Nyitra vidéki magyar falvakban talalajvasárnapnak neveztek. Az iskoláskorú leányok kora reggel házról házra jártak, énekeltek, s énekükért a háziasszonytól tojást vagy pénzt kaptak. A vasárnap neve az ének szövegével függ össze: „Talalaj, Talalaj, Tök Lőrinc! / Láncba szökött a kakas, / feldöntötte a vajat, / mivel sütjük a rétest? / Kutyi vízzel. / Hát a bélest? / Pataki vízzel. / A gyigó, agyigó, fassang, fassang!” Másutt a lányok vasárnapján a leányok napközben énekelve járták sorra a házakat, kezükben nyársat tartva. Kolbász, szalonna, tojás volt a jutalmuk, amiből a fonóházban bált rendeztek.

Asszonyfarsangokat ma is tartanak, e régi szokás tehát nem felejtődött el, csak átalakult.