Koncz Veronika

Magyar-filozófia szakos diplomával kerültem az Új Emberhez 2003-ban. Ez idő alatt egy kisebbfajta szamárlétrát jártam be. Sokat tanultam a korban és tapasztalatban előttem járó munkatársaktól, sokat bizonyos helyzetekből, de talán a legtöbbet az interjúalanyaimtól és az olvasóktól. Márai Sándor szerint: „Az élet irtózatos zűrzavarában nincs más menekvés, csak a jól fogalmazott mondat: minden más csak esküszegés vagy halandzsa.” A jól fogalmazott mondatért viszont mindennap meg kell küzdeni. Igyekszem…

Aki szavakat tisztított

Szerző:

Görömbei András halálára

Életének hatvankilencedik esztendejében elhunyt Görömbei András, József Attila- és Kossuth- díjas irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár és akadémikus. A Debreceni Egyetem professor emeritusát hosszan tartó, súlyos betegség után július 1-jén érte a halál.

1945-ben született Polgáron. Középiskolai tanulmányait a Győri Bencés Gimnáziumban végezte. Magyar szakos tanári diplomát 1968-ban szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Egyetemi doktori értekezését 1970-ben védte meg. Hét évvel később kandidátusnak nevezték ki.

Honvédelem másképp

Szerző:

Katonák és természetvédők a Turjánvidék kincseiért

A június derekán ránk szakadt hőség legmelegebb délutánja volt. Mindenre elszánt újságírók és még elszántabb természetvédelmi szakemberek, illetve vezető beosztású katonák találkoztak a Magyar Honvédség táborfalvi kiképzőbázisán. A sajtós kollégákkal nem szokványos út előtt álltunk. S a „kirándulás” különlegességét nem csupán a harmincöt fokos melegnek köszönhettük.

A kiskunsági Turjánvidéken jártunk, közelebbről is a táborfalvi lő- és gyakorlótéren, Budapesttől alig hatvan kilométerre, mégis egy rejtett, elzárt világban. Olyan helyen, ahová csak engedéllyel lehet belépni, és engedéllyel sem akárkinek. A katonai bázist 1876-ban alakították ki. A terület azóta – vagyis több mint százharminc éve – folyamatosan honvédségi célokat szolgál. A várpalotai lőtér után a táborfalvi az ország második legnagyobbika. Laikusként azt gondolhatnánk: egy régóta katonai célokra használt terület gránátokkal lyuggatott, szétbombázott, háborús filmek színterére emlékeztető vidék, amerre a katonákon kívül a madár sem jár. Ez azonban nem igaz.

Ima a magasban

Szerző:

A Wallenda név az artistavilágban nem cseng ismeretlenül. Nik Wallenda nevét pedig most azok is megjegyezhették, akik korábban nem hallottak róla. A harmincnégy éves kötéltáncos június 24-én egy mindössze öt centiméter vastagságú kötélen sétált át a kanyargó Little Colorado folyó felett, négyszázötven méteres magasságban.

Az átjáró építője

Szerző:

Dashrath Manjhi neve még nem cseng ismerősen idehaza, bár világszerte egyre többen tudják, ki ő. Az indiai férfi nem volt nagy ember, jóllehet a nagyság igencsak viszonylagos fogalom. Dashrath Manjhi a Musahar kaszt tagjaként élte le életét. A kaszt neve magyarul patkányfogókat, patkányevőket jelent, utalva arra, hogy tagjai azt esznek, amit a földön találnak. A legnyomorúságosabbak közé tartoznak.

Gyerekszáj

Szerző:

Biztos, ami biztos

Andráska első szentgyónására készül. Édesanyja segítségét kéri. Ő megkérdezi tőle: „Andráskám, voltál-e engedetlen?” A kisfiú lehajtott fejjel válaszol: „Sajnos voltam.” „És körülbelül hányszor?” – kérdezi az anyja. „Hát, legalább tízszer” – hangzik a felelet. „Akkor jegyezd fel magadnak: tízszer voltam engedetlen” – tanácsolja az édesanyja. Andráska gondolkodik kicsit, majd azt mondja: „Írjunk inkább tizenegyet, nehogy egy kimaradjon.”

Az árvíz után

Szerző:

Az ár levonult, de az árvíz sújtotta területek lakói és a segélyszervezetek nem pihenhetnek. Csapó Viktória, a Magyar Katolikus Karitász sajtószóvivője szerint még sok munka vár a Duna menti településeken élőkre és a segítőkre. A legnagyobb gondot a talajvíz okozza. A karitász munkatársai tisztítószereket és fertőtlenítőszereket osztanak.

Hetvenéves ígéret

Szerző:

Épül a templom a soproni Löverekben

Ma, amikor országszerte kiürülnek a templomaink, felkapjuk a fejünket arra a hírre: valahol templom épül. Sopron legszebb és legelőkelőbb negyede a Lövérek, amit a helyiek Lövereknek mondanak és így is írnak. Csendes erdők, fenyvesek, tölgyesek és szelíd lankák ölelik körül. Itt bővül, épül az a templom, amelynek plébánosa Bognár István. Őt kérdeztem a nemes és bátor vállalkozásról.

– Egy villaépületet alakítanak át templommá. Mi a története, előzménye ennek a tervnek?

– A Löverek Sopron hegy alatti városrésze. Itt a múlt század harmincas- negyvenes éveiben még kis gyümölcsöskertek voltak egy-két házikóval, illetve jómódú polgárok villáival. Ez a ma Julianeumnak nevezett épület a Töpleréké volt. Az előkelő család a gazdasági világválság idején eladósodott, és a villát eladta a domonkos rendnek, amely éppen ekkor ünnepelte Julianus barátot. Akkor volt ugyanis éppen hétszáz esztendeje annak, hogy a szerzetes elindult felkutatni a magyarok őshazáját. Ezért róla nevezték el az épületet, amelyet nyomban el is kezdtek bővíteni.

Napjaink egyháza

Szerző:

Erdő Péter bíboros időszerű kérdésekről a Vatikánban

Erdő Péter bíboros részt vett a szinódusi főtitkárság állandó tanácsának ülésén, amely június 14-én kezdődött a Vatikánban. Ferenc pápa előző nap fogadta a tanács tagjait, átadott nekik egy beszédet, és több fontos bejelentést tett. A magyar főpásztor római tartózkodása alatt a Vatikáni Rádió adásában Vértesaljai Lászlónak adott interjút. A beszélgetés során a bíboros beszámolt az egyre jobban körvonalazódó pápai irányvonalról, szót ejtett a ma egyházának legfontosabb kérdéseiről, és értékelte az elmúlt hetek hazai történéseit is.