Aki szavakat tisztított

Értekezésének témája a csehszlovákiai magyar irodalom története volt. Akadémiai doktori disszertációját Nagy László költészetéről írta. A Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanáraként tevékenykedett, később intézetigazgatóvá, majd az egyetem rektorhelyettesévé választották. Vendégprofesszorként tanított a Helsinki Egyetemen és a Bécsi Egyetem Finnugor Intézetében. A Hitel című folyóiratnál 1992 óta látta el a főszerkesztő-helyettesi feladatokat.


Pályafutása nehéz körülmények között indult. Édesapja 1956-os tevékenysége miatt sem gimnáziumba, sem egyetemre nem akarták felvenni. Barta János tanszékvezető állt ki mellette, mondván: ha élete legjobb felvételizőjét elutasítják, ő azonnal lemond. Már első könyve olyan témát érintett, amely akkoriban tabunak számított: Sinka István életművéről írt kismonográfiát. Behatóan foglalkozott a XX. századi magyar lírával, a népi irodalommal és a határon túli magyar írók, költők műveinek szintén tiltott területével. Mindhárom témából több könyvet és nagyszámú tanulmányt publikált. A legismertebbek a Nagy Gáspárról, Sütő Andrásról, Csoóri Sándorról, illetve Nagy László költészetéről írt művei.

A fenti vázlatos ismertető a kiváló tudós és elhivatott irodalomtörténész pályaképét tükrözi. Ugyanakkor Görömbei Andrásról nem lenne méltó pusztán adatokat közölni. Még akkor sem, ha azok így is mutatják: hivatását lelkiismeretesen és szakavatottan gyakorolta.

Görömbei tanár úr azok közé tartozott, akiket tudásuk és emberségük messze mások fölé emel, de akik mindezt végtelen szelídséggel „viselik”. Tanárjelöltként úgy hallgattuk előadásait, mint tudatlan és szomjas vándorok a szelíden csobogó forrást. Tisztánlátás, tartás és tenni akarás határozták meg egész lényét, ahogy az értékekhez, a széphez, másokhoz, a néphez, a hazához, az Istenhez és az irodalomhoz fűződő viszonyát is. A szavak értelme című tanulmánykötetében így írt: „Etika és esztétika egymást feltételező és egymásba fonódó fogalmak. Az irodalom tárgya lehet és kell is, hogy legyen az ember Istenhez való viszonya vagy az Isten-eszmével való küzdelme éppúgy, mint öröme és bánata, szegénysége vagy kiszolgáltatottsága. De tárgya az alkotó közösség sorsa is. Ezért nem létezik irodalmon kívüli terület.” Görömbei András bejárt minden területet, és mindenütt, ahol megfordult, szavakat és fogalmakat tisztított meg. Rendet teremtett — vagyis teremtett. Sokunknak fáj korai halála. Nincs más vigaszunk, mint a biztos tudás: megérkezett oda, ahol már minden szó és fogalom azt jelenti, ami. Tisztán, egyértelműen és ragyogón.

(Görömbei András búcsúztatása katolikus szertartás szerint július 16-án, 14.15- kor lesz a budapesti Farkasréti temető 2. számú ravatalozójában.)