Hozzáépítettek egy kétszintes szárnyat, kollégium létesült a falai közt. Összenyitottak két lakószobát, így jött létre a kápolna, amelyet 1943-ban Apor Vilmos püspök úr szentelt fel, azzal a kéréssel, hogy a szerzetesek átmenetileg nyissák majd meg a hívek előtt is, amíg fel nem épül a saját templomuk. Ez a villaépület lett az 1945. március elsején alapított Szent Margit Lelkészség központja, s innentől egyre nagyobb számban jöttek ide a hívek. Az államosítás után a villa kápolnája maradhatott egyházi funkcióban, az épület többi részében pedig országos nyugdíjas pedagógusotthont alakítottak ki. Ma is az. A rendszerváltozás után a domonkos atyák nem kérték vissza egykori tulajdonukat. Boldog Apor Vilmos püspök úr „ígérete”, amely szerint a löveri híveknek lesz saját templomuk, most valósul meg, hetven év után.
– Egy ígéret beváltásáról van itt szó, vagy csakugyan nagy az igény egy új templomra?
– Mindkettő. Négy éve, amikor idehelyeztek, rögtön szembesültem az egyházközség régi óhajával. Ugyanakkor magam is tapasztaltam, hogy kinőttük ezt a kis kápolnát. Az biztos, hogy nagyon családias a légkör, de olyan kicsi a hely, hogy a hívek nagy része szinte be sem fér. Pedig egy hétvégén hat szentmisét tartunk. Szombaton kettőt és vasárnap négyet. Nyolcvan–száz embernek van ülőhelye, de ötven–hatvan ember ül a sekrestyében, s az előterében ugyanennyi. A gyerekeknek a lépcsőkön jut hely, egy beépített verandán pedig megint csak ötven–hatvan ember zsúfolódik össze. Nem vitás, ősegyházi a hangulat, akár hajdan a katakombákban, s ez csakugyan megkapó. Ugyanakkor hétezer ember vallja magát katolikusnak ebben a városrészben. Mindenki örülne egy nagyobb templomnak. Segítségünkre van Pápai Lajos püspök úr, az önkormányzat és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is. De a legfontosabb a sok nagylelkű és bőkezű ember adománya és imádsága.
– A meglévő épületet bővítik ki, vagy egy teljesen új templomot építenek?
– A meglévőhöz építünk hozzá egy templomszárnyat. A mostani kápolnából közösségi épület lesz. A felépült templom patrónusa Árpád-házi Szent Margit marad.
– Az eddig elmondottakból kiderült, hogy van igény az új templomra. Ugyanakkor akadnak olyan atyák is, akik sok pénzért építkezésbe kezdenek, aranyoztatják a több száz éves barokk templomot, miközben a hívek száma csak apad. Ön hogy látja ezt?
– Szolgálatba lépésemkor a hívek szinte rögtön nekem szegezték a kérdést: „Atya, mikor lesz új templomunk?” Akkor azt mondtam, először szeretném megismerni a közösséget, szeretném megtudni, vajon egységes-e ez a templomépítő akarat. Úgy éreztem, egy számomra új közösség lelkipásztoraként nem az az első feladatom, hogy rögtön egy hatalmas vállalkozásba ugorjak bele. Legfontosabb teendőmnek azt tartottam, hogy lelki kövekből építsek templomot, vagy a már meglévő kápolnát kezdjem el restaurálni, ha szükséges. Hozzá kell tennem, hogy nagyon jó, lelkes és élő közösséget „örököltem meg” az elődeimtől.
– Sokféle közösség, csoport működik ezen a ma még cseppnyinek nevezhető plébánián…
– Igen, igyekeztem bekapcsolni a közösség életébe a fiatalokat és a legfiatalabbakat is, ez utóbbin az óvodásokat értem. Az Árpád-házi Szent Margit Katolikus Óvodában szólítottam meg a kicsiket, s rajtuk keresztül a szülőket, a felnőtteket.
– Egy ilyen erős közösségi háttérrel nem is olyan aggasztó feladat az építkezés…
– Nagyon intelligens és lelkes egyházközségem van. A hívők körében rendkívül sok segítőre leltem, akik kiveszik a részüket a munkából. Elég, ha csak annyit mondok: a tervező, a sajtóreferens, a pénzügyi projektmenedzser, a városi főmérnök, a műszaki ellenőr is az egyházközség tagja…
– Mikorra készül el a templom?
– Idén pünkösdhétfőn volt az első kapavágás, másnap megkezdődtek a munkálatok. Az alapkőletétel június 16-án volt. A kivitelező 2014. augusztus 30-ára ígérte az átadást. Természetesen tudjuk: az ember tervez, a Jóisten végez. Viszont nagyon fontos kiemelnem, hogy a hívek közös akarata, imája óriási erőt jelent. Írtunk egy imádságot, amelyet minden szentmisén elimádkozunk. Minden alkalommal, amikor ezt az imát mondjuk, érzem a sok jó szándékú ember közös akaratát és ennek az akaratnak az erejét. Ez nem is menne másként. S valószínűleg semmi sem megy másként.
Ima a templomépítésért
Urunk Jézus Krisztus, te azt mondtad, hogy mennyei Atyánk úgy gondoskodik rólunk, mint a mezők liliomairól vagy az ég madarairól. Téged kérünk, aki számára Betlehemben nem akadt szállás, és akinek nem volt hely, ahová fejedet lehajtsad. Légy most velünk, hogy méltó hajlékot emeljünk a te dicsőségedre, a Szent Család tiszteletére és az emberi lelkek javára. Taníts meg bízni Gondviselésedben, hogy soha ne feledjük: te mindig velünk vagy. Köszönjük, hogy semmilyen erőfeszítésünkben nem hagysz minket magunkra. Segíts, hogy egészen átadjuk magunkat neked, s akaratod eszközévé váljunk. Ámen. Jézus, Mária, József, Szent Család – Könyörögjetek érettünk!
