Keresztvetés a „fényes vízzel”

Kis liturgikus etikett 2.

A templomban először a szenteltvíztartóhoz lépjünk, hogy miután jobb kezünket a megáldott vízbe (teológiailag valójában ez a helyes kifejezés) helyeztük, keresztet vessünk magunkra.

Az ókor végén és a kora középkorban a templom előterében volt a keresztelőkápolna vagy a bejárathoz kapcsoltan a keresztelőmedence, ahol annak a szentségnek a kiszolgáltatása zajlott, amely által a hitjelöltek számára megnyílt az út az egyházba s a többi szentséghez (vagyis bérmálkozhattak, gyónhattak, lehettek elsőáldozók).

Megérkezés a templomhoz

Kis liturgikus etikett 1.

Az Új Ember legutóbbi számában Fehérváry Jákó találóan „sekrestyés-szindrómának” nevezett „betegségről” írt, vagyis arról a mindnyájunkat veszélyeztető esetről, amikor nem nagyon vagyunk tudatában annak, mit is teszünk a liturgia terében (például hogyan vetünk keresztet) vagy a liturgikus cselekmények során. Ennek oka lehet szétszórtság, fáradtság, unottság, „rutin”, de semmiképpen sem jó ez a „nem figyelmes lét” annak jelenlétében, aki egész valójával szeret minket.

Szolgálattevők – megbízással vagy felavatással

A liturgia alapelemei

Aki részesült a beavató szentségekben (keresztség, bérmálás, szentáldozás), az jogot kapott ahhoz, hogy a liturgikus ünnepléseken szolgálatot láthasson el, mégpedig a laikusok számára az egyházi jog által meghatározott feladatokban és helyeken. E liturgikus szolgálatot tehetjük úgy, hogy eseti jelleggel felkérést kapunk rá, illetve úgy is, hogy amolyan „hivatásként” a megyés püspök által nyerünk erre felavatást. A liturgikus szolgálatban lehetnek ugyanis olyan feladatok, amelyek ellátásához szükséges a püspök engedélye – például ahhoz, hogy valaki a szentmisében vagy misén kívül áldoztathasson.

A laikusok

A liturgia alapelemei

A görög laósz (nép ) szóból származó laikus kifejezéssel illetjük általánosságban azokat a Krisztus-hívőket, akik nem kaptak meghívást az Úrtól, hogy sajátos módon szenteljék életüket az ő üdvözítő szolgálatának (az egyházban ez utóbbiak a klerikusok). Manapság a profán szóhasználat is él a laikus kifejezéssel, s olyasvalakit ért alatta, aki egy bizonyos tárgyhoz nem ért, laikus azzal kapcsolatban.

A klerikusok és a liturgia

Szerzetesség és liturgia

Sajnos az egyházi közbeszédben sem túl gyakori a klerikus kifejezés használata, vagy ha mégis, akkor nemegyszer pejoratív, diszkrimináló fogalomként élünk vele, mintha az az egyház egészén belül valamiféle „zárt érdekcsoport lenne”. De hát a nem hívő média munkásaitól – akik ezt a szellemet olykor ráeresztik a hívőkre is – nem várhatjuk el, hogy pontosan tisztában legyenek azzal, kik is az egyházban a klerikusok. Ez az írás természetesen nem ennek a kérdésnek a teológiai boncolgatásáról szól, hanem röviden arról, hogy milyen szerepet tölt be a liturgikus élet vezetése, irányítása a püspökök, a papok és a diakónusok szolgálatában.

Az egész egyház ünnepel

A liturgia alapelemei

Krisztus liturgiája az egyház liturgiája – az egyház Jézus egyetlen és örök áldozati liturgiáját éli, ünnepli és teszi mindenkor. Ezért hangzik el a szentmisében többször is ez a könyörgés: „Valahányszor Fiad áldozatának emlékét ünnepeljük, megváltásunk műve folytatódik.” Jézus megváltói műve örök és egyetemes kiengesztelődést hozott, de ennek ki kell terjednie, áradnia az apostoli egyház utáni korokban születő emberekre (így ránk) is.

Az egyetlen Főpap

Szerzetesség és liturgia

A húsvéti idő szentmiséinek egyik prefációja szerint Jézus főpap. Vajon mit jelent ez? A Zsidókhoz írt levél számos helye szerint Jézus szenvedése és halála olyan áldozat volt, amelyben az Atya kiengesztelődött; ez az áldozat az Úr feltámadásával egyetlen és örök érvényű áldozattá lett: nincs értelme többé más áldozatnak s így kultusznak Isten iránt.

A tabernákulum (2. rész)

A liturgia alapelemei

A tabernákulum helye érdekes és mozgalmas utat járt be a templom terében. Eleinte a templom sekrestyéjében őrizték a Legszentebbet – innen a sekrestye latin elnevezése, a sacristia, amely a szent jelentésű sacer/sacra szóból ered. (A magyar „sekrestye” e latin szónak az átírása.) Ezt követően a misézőoltár közelébe került, s egészen a II. vatikáni zsinat liturgikus reformjáig a templom szentélyében, a főoltáron kapott helyet – a zsinat előtt épült számos templomban ma is így van ez.