A tabernákulum (2. rész)

A zsinat térkoncepciója szerint a tabernákulumnak nem feltétlenül kell a templom szentélyében állnia (lehet például egy mellékkápolnában vagy mellékoltáron is), de mindenképpen olyan helyen, ahol a hívek hozzáférnek, vagyis könnyen megközelíthetik, és tudnak előtte imádkozni.

A tabernákulumra, mivel hitünk legnagyobb kincsét őrzi, pontos egyházjogi előírások vonatkoznak: szilárd anyagból kell készülnie, s fontos, hogy mind anyaga, mind pedig művészi kivitelezése alkalmas legyen arra, hogy a benne őrzött szentség méltóságát kifejezze, és annak tiszteletét elősegítse. (A tabernákulum tehát az elvárásoknak megfelelően hagyományosan valóban szép és nemes kivitelű.) Nem készülhet ugyanakkor átlátszó anyagból, s ajtaján kulccsal zárható zárat kell elhelyezni, a kulcsot pedig olyan helyen kell tartani (a sekrestyében vagy akár a plébánián), ahol illetéktelenek nem férhetnek hozzá. A tabernákulumban őrzött szentség jelenlétére a mellette világító örökmécses emlékeztet. Ha a tabernákulum előtt elmegyünk, térdet hajtunk (a „liturgikus etikett” szerint úgy tesszük ezt, hogy a jobb térdünk éri a földet).