Nyílt nap a ráckeresztúri drogterápiás otthonban
A település szélén álló, hófehér falú épület messziről kastélynak tűnhet. A simára nyírt pázsit, a rózsakert, a kis kápolna tornya főúri palotára emlékezteti a szemlélőt. Nem véletlen, hogy néhány messze földről érkező turista szívesen kibérelte volna a házat esküvő vagy más rendezvény céljából.
A májusi szikrázó napsütésben még vonzóbb volt a hely, ahová egyre több és több látogató érkezett. Az egyik kisbusz oldalán Tótkomlós, a másikén Mosonmagyaróvár felirat. Többen régi ismerősként, öleléssel üdvözölték egymást, a férfiak mosolyogva ráztak kezet. Az épület előtt fiatalok beszélgettek, néhányan az erdei kápolna előtt üldögéltek magukba mélyedve. A drogterápiás otthon nyílt napjára több mint száz vendég érkezett. Harangocska kondulása jelezte a megnyitó kezdetét. Az épület belső udvarán a résztvevők körbeálltak, majd az otthon munkatársaival és a lakókkal együtt kezdetét vette a reggeli áhítat. Victor István református lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, majd együtt, egymás kezét fogva elmondtuk azt a reggeli fohászt, amit az itt lakók minden reggel hasonlóképpen mondanak el: „Istenem, adj lelki békét, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közti különbséget!” Majd felhangzott egy másik, immár énekelt fohász: „A mélyből Hozzád száll szavam, Uram, irgalmazz!”
