Virágok, kívánságok

A hajdúsági ember találékonysága és vendégszeretete messze földön híres. Hajdúnánáson járva nemcsak a városháza előtti monumentális Kossuth- szobor vonzza a tekintetet, hanem a katolikus templomhoz közeli japán cseresznyefák kertje is, amit a magyar–japán barátság jegyében hoztak létre 2013 áprilisában. Számomra azonban elsősorban nem ezek, az útikönyvekben is megtalálható nevezetességek tették érdekessé és barátságossá a várost, hanem a Móricz Pál nevét viselő könyvtár előtti figyelemfelkeltő tábla, amelynek felirata: „Virágok és kívánságok tere.

A Morgó Csárda városában

Karcag település neve kun eredetű személynévből származik, jelentése „pusztai róka”. Címerében mégsem a vörös bundás állat, hanem egy ezüst gyapjas bárány szerepel. A város nevezetességei közé tartozik a Zádor híd, amely a hortobágyi kilenclyukú híd rokona. A XIX. század elején, 1809-ben építették, ma a híd és környéke természetvédelmi terület. A cickafarkos, ürmös szikes pusztaság jellegzetes növénye a heverő seprőfű és a seprőparéj. A csatornákban élő vízi világ a gyékény- és nádtelepekkel együtt lehet csak teljes. Nagy kócsag, fehér gólya, szürke gém egyaránt jól érzi itt magát, a közeli szántókon még ma is költ a túzok. A ragadozó madarak is kedvelik e helyet, gyakran látni errefelé barna rétihéját, egerészölyvet vagy éppen vörös és kék vércsét.

Rácbúcsú Ercsiben

Az illír-rác Madonna-kegyképről és a drinai vértanúkról

A Fejér megyei Ercsi Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt temploma kevesebbszer szerepel a hírekben, mint a többi Mária-kegyhely, holott augusztus közepén a Duna-parti várost is sok zarándok keresi fel. A kegytemplom a nagy folyó közelében egy magaslaton épült, a túlpartról is jól látni. Népszerű búcsújáró hely – s nemcsak a magyarok, hanem a rácok, azaz a környéken élő római katolikus délszláv kisebbségiek számára is. A százötven éves török uralom után hazánk néhány elnéptelenedett vidékére illír telepesek költöztek. A köznép nem csupán szerb, hanem a bosnyák, horvát, dalmát nemzetiségű népcsoportokat is rácoknak hívta. Ercsiben és környékén jelentős számban telepedtek le a török elől menekült délszlávok, és sokáig ők határozták meg a térség etnikai összetételét.

A törődés gyógyír

A tanév kezdetén ismét elgondolkodhatunk azon, vajon milyen nehézségekkel kell szembenéznünk nekünk, szülőknek, ha gyermekünk újra vagy épp most először kerül közösségbe. Az óvodákban és az iskolákban szeptember elsején megkezdődött a nevelési év, illetve a tanév. Sok helyen összeszokott társaság találkozott újra, másutt még alakulófélben van az osztályközösség, így sokféle probléma adódhatott akár már az első héten.

Gyakori gondot jelent már a kisiskolások körében is a másikkal szembeni erőszak. Nemcsak a fiúk viselkednek agresszívan egymással, olykor a lányok is verekednek, de leginkább a csúfolódás, a verbális agresszió a jellemző. Magyarországon a sajtó elsősorban az iskolai erőszak szélsőséges eseteiről tudósít. Általában szenzációként közlik a gyakran tragikus hírt, ám a kiváltó okokkal, az előzményekkel és a következményekkel már nem foglalkoznak.

Önismeret és istenismeret

Könyvespolcra

A kötet élén Thomas Merton egyik igen fontos gondolata található: „Csupán egyetlen igazi feladat áll előttem, amelytől egész életem, békém és boldogságom függ: föl kell fedeznem önmagamat, miközben fölfedezem Istent. Ha megtalálom őt, akkor megtalálom saját magamat, és ha megtalálom a magam igazi énjét, akkor megtalálom őt.” S milyen igaz mindez! Sokan küszködnek az életben, nem találják a helyüket, nem találják a nyugalmat, semmi sem jó, ami van. Hol a pénzt keveslik, hol a munkát sokallják. Máskor az a bajuk, hogy emberekkel kell foglalkozniuk, vagy épp ellenkezőleg, „megőrülnek” a társaság hiányától. Mindent és mindenkit kritizálnak, s észre sem veszik a napok, a hetek múlását, elszalad mellettük minden jó, és kimaradnak a kalandokból, élményekből. Nem látják, hogy békétlenségük és elégedetlenségük miatt életük sivár, eseménytelen. Csak a nyavalygás és a panaszkodás minden egyes napon…

Még egyszer az ercsi kegyképről

Az Új Ember augusztus 31-i számában megjelent Rácbúcsú Ercsiben című írásomban részletesen szóltam az ercsi illír-rác Madonna-kegyképről. A képről Szilárdfy Zoltán címzetes esperes, nyugalmazott plébános, a keresztény ikonográfia és kultusztörténet, különösen a keresztény ókor és a barokk kor kiváló hazai szakértője számos tanulmányt írt.

Duzma Dözmő nyomában

Lázár Ervin meséit olvastuk kislányommal a nyáron, jó barátunk lett Mikkamakka, Dömdödöm, Bab Berci, Berzsián és Dideki, de még az olykor a rátarti és hencegő Bruckner Szigfrid is. A mesékkel párhuzamosan az író Naplóját is gyakran forgattam (Osiris Kiadó, Budapest, 2007), melynek egyik, jelentős része az 1997–2006 között írt Kisszékelyi füzet. Lázár Ervin gyakran időzött feleségével és gyerekeivel, olykor egyedül is a Tolna megyei községben. A falusi csönd ideális az alkotáshoz, de az író akkor már gyakran küszködött Görcs úrral, a reumagyárossal, s olykor az ihletre is hiába várt.

A Börzsöny titkai

A Pest megyei Kemence község melletti erdő nemrég romantikus lánykérésnek volt tanúja. Egy odvas fa belsejében találta meg az ifjú hölgy a jegygyűrűt, s a fiú ott, az árnyas fák pajkos suttogása, cinkos kacsintásai közepette kérte meg szíve választottjának kezét. Idén nyáron az esküvőt és a lakodalmat is a Börzsöny titokzatos rengetegének ölelésében, a játékosan csobogó patakocska közelében tartották… A násznép hajnalig mulatott, az éles szeműek fél négy tájt még egy kíváncsi rókafit is megfigyelhettek, amint a szemeteszsákok körül szaglászik. A frissebbek másnap túrázhattak, kirándulhattak a környéken, s mondhatom, igencsak megérte.