Gajdó Ágnes

Karcag település neve kun eredetű személynévből származik, jelentése „pusztai róka”. Címerében mégsem a vörös bundás állat, hanem egy ezüst gyapjas bárány szerepel. A város nevezetességei közé tartozik a Zádor híd, amely a hortobágyi kilenclyukú híd rokona. A XIX. század elején, 1809-ben építették, ma a híd és környéke természetvédelmi terület. A cickafarkos, ürmös szikes pusztaság jellegzetes növénye a heverő seprőfű és a seprőparéj. A csatornákban élő vízi világ a gyékény- és nádtelepekkel együtt lehet csak teljes. Nagy kócsag, fehér gólya, szürke gém egyaránt jól érzi itt magát, a közeli szántókon még ma is költ a túzok. A ragadozó madarak is kedvelik e helyet, gyakran látni errefelé barna rétihéját, egerészölyvet vagy éppen vörös és kék vércsét.

A tanév kezdetén ismét elgondolkodhatunk azon, vajon milyen nehézségekkel kell szembenéznünk nekünk, szülőknek, ha gyermekünk újra vagy épp most először kerül közösségbe. Az óvodákban és az iskolákban szeptember elsején megkezdődött a nevelési év, illetve a tanév. Sok helyen összeszokott társaság találkozott újra, másutt még alakulófélben van az osztályközösség, így sokféle probléma adódhatott akár már az első héten.

Gyakori gondot jelent már a kisiskolások körében is a másikkal szembeni erőszak. Nemcsak a fiúk viselkednek agresszívan egymással, olykor a lányok is verekednek, de leginkább a csúfolódás, a verbális agresszió a jellemző. Magyarországon a sajtó elsősorban az iskolai erőszak szélsőséges eseteiről tudósít. Általában szenzációként közlik a gyakran tragikus hírt, ám a kiváltó okokkal, az előzményekkel és a következményekkel már nem foglalkoznak.

Könyvespolcra

A kötet élén Thomas Merton egyik igen fontos gondolata található: „Csupán egyetlen igazi feladat áll előttem, amelytől egész életem, békém és boldogságom függ: föl kell fedeznem önmagamat, miközben fölfedezem Istent. Ha megtalálom őt, akkor megtalálom saját magamat, és ha megtalálom a magam igazi énjét, akkor megtalálom őt.” S milyen igaz mindez! Sokan küszködnek az életben, nem találják a helyüket, nem találják a nyugalmat, semmi sem jó, ami van. Hol a pénzt keveslik, hol a munkát sokallják. Máskor az a bajuk, hogy emberekkel kell foglalkozniuk, vagy épp ellenkezőleg, „megőrülnek” a társaság hiányától. Mindent és mindenkit kritizálnak, s észre sem veszik a napok, a hetek múlását, elszalad mellettük minden jó, és kimaradnak a kalandokból, élményekből. Nem látják, hogy békétlenségük és elégedetlenségük miatt életük sivár, eseménytelen. Csak a nyavalygás és a panaszkodás minden egyes napon…