Szüleim negyvenkilenc évvel ezelőtt kötöttek házasságot. 1962 októberében, a polgári esküvő után egy nappal a templomi félhomályban Isten szent színe előtt is örök hűséget esküdtek egymásnak. Nem telt csinnadrattára, sem uszályos menyasszonyi ruhára, de édesanyámról el sem tudnám képzelni, hogy olyat óhajtott volna.
A feltétel nélküli szeretet ritka kincs és igen nagy adomány. Jólesik elfogadni, de adni sokkal, de sokkal nehezebb s emberpróbáló feladat… Azóta gondolkozom ezen mind gyakrabban, hogy feleség és anya lettem.
Amikor nagyanyám kilencvenöt évesen meghalt, csalódott voltam és szomorú, holott tudtam, éreztem, hosszú, ám küzdelmes élete után jó helyre került; oda, ahol vártak rá. Eszembe jutott, hogy mindössze harmincnégy éves volt, amikor özvegy maradt három kisleánnyal. Hogyan tudott akkor talpon maradni?
Lányommal az ószövetségi történeteket feldolgozó rajzfilmsorozatot néztük a televízióban. Éppen a József és a fáraó című epizód volt soron, amelyben Jákob fiai gabonáért érkeznek Egyiptomba, nem sejtve, hogy testvérükkel találják szemben magukat.
Régi kedves barátnőm, Szabó Reni gyönyörűen énekel. Gimnazista korunkban egy kiránduláson az Aggteleki-cseppkőbarlang kiváló akusztikájú hangversenytermében a tőle tanult, Erdő, erdő, kerek erdő, de szép madár lakja kettő… kezdetű népdalt együtt zengte a II. B osztály; azóta is gyakorta dúdolom. Egyszer szerettük volna meghallgatni Szaszát a Mohácson rendezett énekversenyen, de lekéstük a fellépését, ugyanis belecsöppentünk a busójárás lenyűgöző és izgalmas kavalkádjába…
A népszerű amerikai írónő, Francine Rivers magyarul nemrég megjelent két ószövetségi regénye szorosan összetartozik. Ha az eseményeket időrendben szeretnénk követni, A harcost érdemes előbb elolvasni, Káléb története ugyanis régebbre nyúlik vissza.
A nagy nyári szárazságban a fűzfánk egyszer csak sárgulni kezdett, majd a levelei szinte mind elhullottak. Ne sárgulj, fűzfa! – mondogattam magamban gyakran, felidézve nagyanyám egyik kedvenc regényének címét, s arra gondoltam, hogy a lélektársi szövetséget jelképező fa kalandba illő története nem érhet véget, amíg mi élünk.
Lányom még nem iskolás, de már tud olvasni és nagybetűkkel írni. Legutóbb Alma és lakói címmel folytatásos mesét rótt a füzetébe, a legújabb szerzeménye egy ikerpárról, Hangáról és Pangáról szól, akiket a Gonosz elválasztott egymástól.
