Fehérváry Jákó OSB

Katekézis a liturgiáról

A család, a munkaközösség, az egyház, a nemzet, a kultúra, amelyhez tartozunk, nagyobb nálunk; szokásaik sok nemzedék együttélésének, tapasztalatának eredményeként születtek. Bármilyen hagyományhoz kapcsolódik is az ember, jó, ha nem úgy lép be abba, nem úgy indul el annak útján, hogy rögtön mindent meg akar változtatni. A hagyomány által diktált szabályszerűségekhez jó bizalommal közeledni, megérteni őket, beleengedni magunkat, és mozdulatainkat, szavainkat hozzájuk igazítani. Ez a tanulékonyság teszi lehetővé, hogy mi magunk is növekedjünk, és a saját kis világunkat egy nagyobb egész részeként tekintsük, megtaláljuk helyünket a rajtunk kívül álló világban.

Katekézis a liturgiáról

A katolikus egyház nagy gazdagsága, hogy a megkeresztelt hívők számára az Istenhez fordulás számos útját teszi lehetővé: az imádság elődeinktől örökölt gyakorlatai közül ki-ki az Istennel járt útjának megfelelően, vérmérséklete, családi, egyházi beágyazódása szerint választhat ezek közül. A szentségimádás különféle formái, a rózsafüzér imádság, a kilencedek, a keresztútjárás, a szentek közbenjárását kérő imádságok, de akár a családban végzett esti imák is mind a hit ösvényének fontos útjelzőivé válhatnak. Az egyes szerzetesközösségeknek, lelkiségi mozgalmaknak is megvannak a sajátos imagyakorlataik, de napjainkban egyre többen találnak rá a légzéssel és a Jézusima ismétlésével összekapcsolt csendes meditáció vagy a Lectio Divina közösségben végzett útjára is.

Katekézis a liturgiáról

A liturgikus mozgalom nyomán, amely az istentiszteletet a hívő nép lelki életének középpontjává szerette volna tenni, a II. vatikáni zsinat a címben szereplő három jelzőben sűríti össze azt, hogy a keresztény embernek hogyan is lenne jó részt vennie a liturgián ahhoz, hogy annak „hatékonysága” kibontakozhasson az életében.

A tudatosság egyfajta felkészültséget jelent: tudom, hol vagyok, hová jöttem. Ha szentmisére, akkor tisztában vagyok azzal, ami most rám, ránk vár. Ismerem a mise részeit, és megpróbálok azokban úgy ott lenni, hogy tudom, mi és miért történik éppen. Nem idegenek számomra az elhangzó szövegek, énekek, az ott látható tárgyak, a végzett mozdulatok, a szolgálattevők szerepe. A vasárnapi evangéliumot és a miseszövegeket előre megnézhetem. Fontos, hogy az egyház teret adjon a világi hívők liturgikus képzésének, hogy minél inkább otthonuk legyen a közös istentisztelet.

Katekézis a liturgiáról

Amikor a zsinat liturgikus konstitúciója arról beszél, hogy az egyház tevékenysége nem merül ki a liturgia ünneplésében (SC 9), rögtön a keresztények missziós küldetésére irányítja a figyelmünket. Ki mástól érkezhetne embertársaink felé a meghívás a hitre és a megtérésre, mint tőlünk, keresztényektől? Mielőtt valaki velünk együtt ünnepelhetné a megváltás titkát, hallania kell róla, hinnie kell benne, s ehhez hirdetők kellenek. Ez alapvetően tiszteletteljes odafordulás embertársaink felé: feltételezzük róluk, hogy halló, értő, más szóval megérinthető emberek vesznek körül bennünket.

Katekézis a liturgiáról

Az egyik vasárnap, családos mise után egy négyéves kisfiú, Boti jött oda hozzám, és nekem szegezte a kérdést: „Téged ki kért meg arra, hogy te legyél itt a Jézus?” Boti a maga módján nagyon is jól megérezte, amit a zsinat liturgikus konstitúciója így fogalmaz meg: „[Az üdvösség művének] végrehajtására Krisztus mindig jelen van egyházában, kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmise áldozatában, mind a papi szolga személyében, mert »az áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, aki a kereszten önmagát feláldozta«” (SC 7).

Katekézis a liturgiáról 3.

A Sacrosanctum concilium a nagy egyházi hagyományt követve húsvét misztériumában ragadja meg a liturgia születését, és annak erejét. Valahányszor a keresztények egybegyűlnek, hogy Istent dicsőítsék és a szentségeket ünnepeljék Jézus keresztjénél, és sírjánál időznek, ahonnan minden élet fakad számunkra.

Szerzetesség és liturgia

Szent Család vasárnapján több templomban szokás a gyermekek és a játékok megáldása. Nálunk is. A kicsinyek kihozzák a frissen kapott ajándékokat: büszkén, a többiekére kacsingatva, néha pedig vonakodva és a többiekre gyanakodással nézve teszik le a kisautót, babát, plüssállatot, társasjátékot az oltár elé. Közben aztán a még kisebbek közül egyesek váratlanul odakúsznak, és megpróbálnak egy nekik különösen is tetszőt megkaparintani a játékhalomból.

Szerzetesség és liturgia

Egyre hosszabbak az éjszakák, pedig bennünk egyre erősebb a sóvárgás a fény és a melegség után. De nincs mit tenni… karácsonyig ez bizony így marad.

Advent utolsó napjai, december tizennyolcadikától, liturgikusan kiemelt köznapok. A vesperás zsolozsmájában ilyenkor énekeljük a Mária hálaénekéhez tartozó úgynevezett Ó-antifónákat. Minden napnak külön antifónája van, amelyekben az Eljövendőt próbáljuk néven nevezni, megszólítani azokon a neveken, amelyeket atyáinktól kaptunk.