Elmer István

Bemutatkozásra kértek fel az Új Ember honlap szerkesztői. Először meglepett a kérés, hiszen közel harminc esztendeje dolgozom az Új Ember szerkesztőségében. Ennyi idő talán elegendő arra, hogy hétről hétre megjelenő írásaimat – s ezeken keresztül az újságírót – megismerhessék. Aztán eszembe jutott: nagyon is helyénvaló a bemutatkozás. Hiszen újságunk elektronikus változatát olyan nemzedékhez tartozók olvassák, akikhez a nyomtatott változat nem jutott el, a technikai szempontból másféle médiumokat ellenben előszeretettel „simogatják ki” telefonjukon. Ha ennyi szükséges, hogy hitem és értelmi meggyőződésem szerint az Igazságot közvetíteni lehessen, örömmel teszem. S kívánom, honlapunkat legalább annyian olvassák, amennyi fiatalt – és kevésbé fiatalt – látok mindig ügyködni elektronikus „oldalfegyverével”.

Párizsi arcok

Szerző:

Párizsban járva – némi túlzással – szinte mindenütt találkozunk magyarokkal. Azt mondják, a fővárosban és környékén legalább harmincezer honfitársunk él. A francia kultúra mindig vonzotta a Duna-táji embereket. Ady révén híressé vált „Páris, az én Bakonyom”, aztán ismert a tanár, Kuncz Aladár Fekete kolostor című könyve, aki az első világháború idején egyik pillanatról a másikra ellenséggé vált francia földön, pedig csak a nyári szünetben szerette volna magába szívni az ottani nyelv és kultúra gazdagságát.

Fölemelt hivatás

Szerző:

Mindszenty József nyomában (1.) – Csehimindszenten

Különös oltárkép, helyesebb inkább oltárfalnak nevezni. A csehimindszenti kis templom szentélyét szinte egészen elborítja az 1982-ben festett, egymásba átúszó jelenetsor. Maximilian Kolbe atya áll a bal oldalon, rabruhában, a másik oldalon Batthyány-Strattmann László szemorvos, fölötte Teréz anya. Ki gondolt arra, hogy később szentté, illetve boldoggá avatják őket?

A szike nyomában

Szerző:

Sebészeti osztály a főváros egyik kórházában. Az ügyeleti rend szerint ezen a napon – éjszakán – a mentők ide hozzák hasi panaszokkal a betegeket. Az első vizsgálatok után vakbélgyulladás gyanújával egy hölgy már két órája várakozik, amikor megjelenik Harmos Flórián főorvos.

Lángol a templom alapja

Szerző:

Két fiatalember, értelmes arcok, olykor őszinte kacagásra nyílnak. Akkor például, amikor egyikük így fogalmaz: régen, ifjúkorunkban… Ugyanis mindketten harmincnégy évesek. 1998-ban kezdték szerzetesi életüket a Veszprémhez közeli Nemesvámoson, három év után átköltöztek a hidegkúti plébániára, s egy éve tértek vissza Nemesvámosra.

Ahogy Isten a szavakat ajkukra adja

Szerző:

Boldog Özséb emléknapja Márianosztrán

Havazik – a hó befed vagy megtisztít? Ezen tűnődöm, miközben a márianosztrai rabtemetőben járunk. Sorok és évek: 1951, 1952, 1953 – a fejfák elkorhadtak; politikai foglyok, akik a szabadságot ezen az úton érték el.

Metszetek

Szerző:

Január 18. Sokáig azt gondoltam, a „lehet” a leginkább emberhez méltó szó. Ma úgy gondolom, az „irgalom”.

Január 20. Németh László Irgalom című regényét olvasom. Túlírta. S ezáltal veszít az erejéből. A részletezésben elomlik a feszültség. Mintha örök készülődés lenne a könyv – s aztán amit ígér, nem következik be.

Tátika a pajta előtt

Szerző:

Benézek az egyik kertbe: már csörögnek a kukoricaszárak. Talán akkor is ugyanígy, s éretté színeződött már a gyümölcs a fán. Majd a község, Kolontár lakótelepe felé kanyarodunk.

© 2024 Magyar Kurír - Új Ember • Készült