Elmer István

Németh László olaszországi magyar főlelkész. „Bár a kifejezés – főlelkész – azt jelentené, hogy több lelkipásztorral dolgozom együtt, ezzel szemben a munka nagy részét egyedül végzem. Nyolc helyre járok misézni, Torinótól Palermóig.” László atya minden hónap utolsó vasárnapján székhelyén, Rómában mutat be szentmisét, az első vasárnapokon Milánóban találjuk, s a köztük lévő hétvégeken járja Itália más városait. Nyáron szünetelnek a magyar nyelvű misék, „az emberek ilyenkor szabadságra mennek”. Firenzében Ruppert József atya volt Németh László segítségére, de most, hogy hazakerült, „Kovács Gergelyt, a Kultúra Pápai Tanácsának főosztályvezetőjét kértem meg, vállalja évente négy alkalommal magyar nyelvű szentmise bemutatását Firenzében.” Gergely atya szívesen tesz eleget ennek, a hivatali munka mellett így módja nyílik lelkipásztori szolgálatra is.

A Nagyváradi egyházmegyés Takács Pál atya lassan huszonhárom esztendeje él a Rajna-parti Frankfurtban. Tavaly május, a szabad munkavállalás kezdete óta rendkívül megváltozott náluk is a helyzet, mondja, s hozzáteszi: „A frankfurti misszió a kisebbek közé tartozik, a magyar hívek száma nincs arányban a város nagyságával. A német püspökségek azokat ismerik el híveinknek, azokat tekintik migránsoknak, akiknek magyar útlevelük van, magyar állampolgárok és katolikusok.

Országjáró

Váci egyházmegye

Kellemes hétvége: a Dunán üdülővendégekkel teli hajók úsznak lefelé, kerékpárosok és gyalogosok a váci promenádon, finom a fagylalt, a sütemény, aranyosan gügyögnek a gyerekek. Lassan talán a válság is múlóban, biztosabb a megélhetés, nagyobb a nyereség. Elnézem: minden olyan szép és kellemes. Mintha semmi nem hiányozna ebből a szombatból. Mintha…

Ortega y Gasset, akit aligha nevezhetünk keresztény filozófusnak, a következőket írta 1937-ben: „A jelenlegi zavar jórészt abból a szakadékból adódik, ami a természeti jelenségekről alkotott eszméink fejlettsége és az »erkölcsi tudományok« botrányos elmaradottsága között tátong.”

Elfogult vagyok? Vállalom. Baj lenne, ha nem volnék elfogult. Olykor azt álmodom, nyári szünet van, s majd szeptemberben folytatódik az élet, életünk – az esztergomi ferences gimnáziumban. Hagyományosan minden év április utolsó szombatján találkoznak az egykori diákok. Hív az iskola – s ha hív, ez kötelezettséget jelent. A kötelezettség alapja pedig a személyes tapasztalatból – az egykori négy esztendőből – eredő meggyőződés: hűség az iskolához, a ferencesekhez, az egyházhoz, Krisztushoz. Szépen táguló és mindent egybefogó koncentrikus körök.

A nyugat-európai magyar lelkipásztorok évtizedek óta minden évben konferencián találkoznak főpásztorukkal és egymással. Korábban, főleg a hatvanas évektől valamelyik nyugati országban – elsősorban Németországban – került sor erre. A rendszerváltozást követően – mint Cserháti Ferenc püspök emlékeztet – két alkalommal Magyarországon üléseztek a missziós papok, hogy ismerkedjenek a hazai viszonyokkal. A mostani összejövetelnek, amelyen húszan vettek részt, a ciszterci nővérek érdi monostora adott otthont.

Cserháti püspök a találkozó célját a következőkben összegezte: lelki feltöltődés, szellemi táplálkozás, pasztorális kérdések megbeszélése, valamint a konfraternitás erősítése, hiszen a missziós papok meglehetősen elszigetelten, egymástól nagy távolságban élnek. „A nyugati lelkipásztori testület összetétele jelentősen megváltozott – folytatja a főpásztor, aki több évtizedes németországi szolgálat után maga is egy esztendeje költözött haza. – Egyre gyakrabban az anyaországi vagy erdélyi egyházmegyékből vállalják a néhány esztendei külföldi szolgálatot, mások alkalmanként utaznak ki valamelyik nyugati nagyvárosba.” Stipits Árpád ferences szerzetes kéthetente repül Genfbe, ahol ellátja a svájci nagyváros és Lausanne magyar híveit, Bajzáth Ferenc józsefvárosi plébános időről időre Hollandiában pasztorál. De ugyanez érvényes Helsinkire is, ahol sok informatikus magyar fiatal él.

Veszprémi Főegyházmegye

Füred – ahogyan Balatonfüredet a közbeszédben említik – különleges helynek számít. Történelme sokatmondó. A kerektemplom falán látható bronztáblát azok a családok helyezték el az 1919-es kommün bukása után, amelyeknek tagjai ide menekültek Budapestről a véres terror idején. Hálából a templomnak kegytárgyakat adományoztak. S ha végigolvassuk a névsort, dúsgazdag nagypolgári családok éppúgy szerepelnek benne, mint a keresztény magyar felsőbb osztályok tagjai. S egyként, egy értékrend mentén adtak hálát Istennek megszabadulásukért.

Török Loránd tanár úrral beszélgetünk a pannonhalmi bencés gimnázium tornatermében. Huszonharmadik tanévét tapossa a „szent kupacon”. Vezetésével éppen egy hete, április 17én a gimnázium kiemelkedő eredményt ért el sportban. „Mezei futócsapatunk, a legidősebb korosztály, a hatodik korcsoport, amelybe a 11. és 12. osztályosok tartoznak, országos bajnok lett a Gödöllőn megrendezett versenyen.”