Az elmondottak alapján aligha beszélhetünk összetartó és összetartozó közösségről. Németh László erre azt mondja: „Lelkipásztori munkám a minimum fönntartását jelenti. Azt a hagyományt folytatom, amit elődöm, Kovács Angelusz atya közel húsz éven át követett.” Jó előre meghirdeti a misék időpontját, „én ott vagyok, ez a biztos pont, aki akarja, megtalálja az egyházat”. Az egyes városokban húsz és hatvan között mozog a résztvevők száma. László atya keresztel, elsőáldozáshoz vezeti a kicsinyeket, esküvőkre is sor kerül. „Temetés nemigen fordul elő, mert Olaszországban a halottat huszonnégy– negyvennyolc órán belül el kell temetni, nem is igen tudnék odaérni. De előfordult, hogy útközben ért a hír, megálltam, s elvégeztem a szertartást.”
Az olaszországi magyarok összetétele részben eltérő képet mutat más országokétól. „Milánóban az egyházanya ma is az a hölgy, aki 1947-ben az első magyar nyelvű szentmisén is ott volt. De egyre több fiatal házaspár érkezik, gyerekekkel. Olaszországban egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan házasság van, ahol mindkét fél magyar. Általában a magyar lányok mentek- mennek férjhez Olaszországba. Emlékszünk még a hatvannyolcas korosztályra, ez volt – bocsánat a szlengért, de így nevezték – a »digózás« kora; nehezen lehetett kijutni Magyarországról, sokszor ismeretlenül ugrottak bele a magyar lányok a kapcsolatba, aminek következtében a házasság gyakran végződött válással. Persze előfordult, hogy jól sikerült. Ám ez a ritkább.”
Ma már egészen más körülmények között kötnek házasságot a fiatalok. „De akkor sem könnyű egy magyar lánynak itt élni, gyermeket szülni az olasz környezetben, főleg Dél-Olaszországban, Szicíliában, ahol még erős a családi kötelék, s az anyós uralkodik. A fiatal magyar lány megszüli a gyermeket, nincs ott az édesanyja, aki segítene neki, csak az anyósa… s igen nehéz helyzetek adódnak.”
Milyen a hangulat Rómában? – kérdem, utalva Ferenc pápa személyére. Sokan reformokat sürgetnek… mit érezni ma az Örök Városban?
„Benedek pápa lemondásának bejelentése és március 12., a konklávé megkezdése közti időben szinte világvégi hangulat kapott lábra, itt az egyház vége, a vatikáni bankot be kell zárni és meg kell szüntetni…”
A Vatikán pénzügyi problémáiról idehaza is hallani lehetett. „Csakhogy ezeket – Olaszországban is – fölnagyította a média. A találgatások Ferenc pápa megválasztásával elültek. Most mindenki azt várja, milyen lépéseket tesz az új pápa. Kinevezte a nyolctagú tanácsadó bizottságot, s mostanában olyan vészjósló hangokat is hallani lehet: Ferenc pápa alatt nem marad kő kövön a Vatikánban – ugyanakkor azt látjuk, Ferenc pápa óvatos, megfontolt lépéseket tesz. Minden lap Vatikán-szakértője újabb és újabb »okossággal « lép elő. De a mérvadóbbak például arról írnak, hogy meg kell újítani a bíborosi testület működését. Ellentmondásos például, s ezt mindenki beláthatja, hogy a konklávét előkészítő üléseken Sodano bíboros vezette dékánként a bíborosi testületet, ugyanakkor ő kora miatt már nem vehetett részt a konklávén. S olvasni lehet különféle anomáliákról, amelyekre – írják – Ferenc pápának választ kell adnia. A nyolctagú testület kinevezése azt mutatja – mondják egyes, mérvadónak tekinthető szakértők –, hogy Ferenc pápa azt igyekszik végrehajtani, életre váltani, ami az előkészítő üléseken elhangzott.”
Várakozással tekintenek az új államtitkár személye elé. Ugyanakkor visszatérő téma a vatikáni bank helyzete. „A pápa – gondolom – ezen a téren sem hoz hirtelen döntéseket. Azért is választott maga mellé tanácsadókat, hogy döntései minél megalapozottabbak legyenek, a szélesebb egyházi közvéleményt tükrözzék.”
Mennyire katolikus Róma, illetve Olaszország? A pápát szeretik, ez nyilvánvaló. Még azok is, akik nem vallásosak.
„A szentatya névválasztásával, illetve azzal, hogy mondanivalóját világosan, közvetlen hangon mondja el, egyszeriben népszerűségre tett szert. A megválasztását követő szombaton ötezer újságírót és médiamunkást fogadott, s olyan hangot ütött meg velük, amivel – ez a benyomásom – megnyerte magának a médiát. S tudjuk, milyen sok múlik ezen.”
Németh László a továbbiakban az apró gesztusok értékéről beszél: „Nem vette fel a piros cipőt, egyszerű mellkeresztet használ, beül a padba a hívek közé – ez is hatott az olaszokra. A magukénak érzik őt, s igazak azok a statisztikák, melyek szerint megszaporodott Olaszországban a gyónók száma. Melo Lajos domonkos atya, a Santa Maria Maggiore-bazilika gyóntatója megerősítette nekem ezt: a hívők elmondják, a pápa arra buzdította őket, Isten irgalmas, tegyék le előtte régóta hordott bűneiket, erre akár több évtized után betérdelnek a gyóntatószékbe.”
Ferenc pápa karizmájával kapcsolatban László atya megjegyzi: aprópénzre váltva tesz közzé olyan gondolatokat, amelyekre – úgy látszik – ilyen módon van szüksége a mai világnak. Említi az egyik olasz humoristát, aki március 12-én, a konklávé megnyitásakor a következőket mondta a televízióban: „Miután most bezárult a szent Sixtus-kápolna kapuja, a bíborosok SMS-t kaptak a Szentlélektől: »Abból, amit itt műveltek, engem hagyjatok ki!« De úgy látszik – folytatta a humorista – nem sikerült a Szentlelket kihagyni, mert a bíborosok megtalálták azt az embert, aki az egyházat korunk szüksége szerint tudja vezetni.”
