Elmer István

Bemutatkozásra kértek fel az Új Ember honlap szerkesztői. Először meglepett a kérés, hiszen közel harminc esztendeje dolgozom az Új Ember szerkesztőségében. Ennyi idő talán elegendő arra, hogy hétről hétre megjelenő írásaimat – s ezeken keresztül az újságírót – megismerhessék. Aztán eszembe jutott: nagyon is helyénvaló a bemutatkozás. Hiszen újságunk elektronikus változatát olyan nemzedékhez tartozók olvassák, akikhez a nyomtatott változat nem jutott el, a technikai szempontból másféle médiumokat ellenben előszeretettel „simogatják ki” telefonjukon. Ha ennyi szükséges, hogy hitem és értelmi meggyőződésem szerint az Igazságot közvetíteni lehessen, örömmel teszem. S kívánom, honlapunkat legalább annyian olvassák, amennyi fiatalt – és kevésbé fiatalt – látok mindig ügyködni elektronikus „oldalfegyverével”.

Keresztény önazonosságunk közlése

Szerző:

Beszélgetés Bagyinszky Ágoston főiskolai tanárral – Az egyház élő hagyománya című könyv a Hívők hitérzéke című sorozat legújabb darabjaként jelent meg a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a L’ Harmattan Kiadó gondozásában. Yves Congar, a híres domonkos szerzetes, teológus művének magyar kiadását Bagyinszky Ágoston ferences szerzetes, a főiskola Fundamentális Teológiai Tanszékének adjunktusa szerkesztette. Vele beszélgettünk a hagyomány teológiai fogalmáról Congar tanulmánya alapján.

Idegen földön magyar nyelven imádkozni

Szerző:

Cserháti Ferenc püspök a külföldi lelkipásztori ellátásról – A magyarok – hasonlóan sok más nép fiaihoz – történelmük során szétszóródtak – szétszóródnak – a világban. A XX. században az első világháború előtt sokan kivándoroltak, elsősorban Amerikába, a második világháború végén ismét csak nagy számban hagyták el az országot, majd 1956 jelentett érvágást a nemzetnek, ezt követően évtizedekig számos – úgynevezett – disszidens távozott külföldre. Amikor azonban a magyarok elvándorlásáról beszélünk, az egész Kárpát-medencei nemzetet kell figyelembe vennünk. Legújabban, negyedszázada leginkább – legálisan – munkavállalás és tanulás indítja útnak honfitársainkat. A lelkipásztorok mindig küldetésüknek érezték, hogy idegenben is híveik mellett álljanak. Cserháti Ferenc a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom–budapesti segédpüspök, röviden a külföldi magyarok püspöke. Vele beszélgettünk arról, hol és milyen körülmények között folyik anyanyelven lelkipásztori ellátás a közelebbi és távolabbi kontinenseken.

Nem szeretetlötty, hanem helyreállított kapcsolat

Szerző:

Háromnapos lelkigyakorlatra gyülekeztek ferences öregdiákok február harmadik hétvégéjén Sümegen. Barsi ­Balázs atya egykori növendékei és a gimnázium más nemzedékeinek tagjai. Nagyböjt: tavaszra nyíló gondolkodás, húsvétra nyíló gondolkodás. Újra és újra szembesülni kell azzal a nyilvánvaló kérdéssel: mit jelent az, hogy élünk, és miért élünk? Minden más kérdés csak ezután következik. Hajlamosak vagyunk persze az alapkérdést, a lényegi kérdést nagy hangzavarral elrejteni a mindennapok esetleges díszletei közé; talán attól való félelmünkben, mert nem merünk szembesülni az egyszerű igazsággal, amely igazság aztán kikerülhetetlen követelményeket állít elénk? Ugyanakkor a szellem és lélek természete, hogy értelmével és hitével bizonyosságra vágyik. Néhány tűnődés a sümegi három napon hallottakról.

Merre vagy, haza? – Gondolatok egy fogalomról

Szerző:

A haza – Illyés Gyula szavaival égbemenekvő tudás, érzés, akarat. Vörösmarty azt írja: „Legszentebb vallás a haza s emberiség.” Érezzük benne a kor túlzását. Főként a XIX. században alakult ki az a fogalmi kör a hazáról, amely a nemzetállamok születésének következménye. Illyés a XX. század harmincas éveiben az éggel köti össze a fogalmat, Vörösmarty ellenben abszolútummá, földi vallássá vonja lelkesültségében a hazát. A haza fogalmáról nehéz beszélni – állapította meg Udvardy György püspök azon a szabadegyetemi előadáson, ahol éppen ezt a fogalmat igyekeztek körbejárni. Néhány gondolatszilánk arról az estéről.

Családi állapota: szerzetes (2. rész)

Szerző:

Fiatal szerzetesek és papnövendékek találkozója Pannonhalmán – „Komoly buli” kerekedett a pannonhalmi főmonostorban február 13-án. Közel másfél száz szerzetesnövendék és szeminarista találkozott egymással. Komolyan, a szó eredeti jelentésében, azzal a lelki és szellemi szükséglettel, amely hivatásukból ered, a buli pedig a fiatalságra jellemző derűs jókedvet mutatja, amikor valakik szeretettel egymásra találnak.

Fölkelti napját jókra és gonoszokra

Szerző:

A kommunizmus áldozatainak emléknapja Pócspetriben – 1948-ban, az iskolák államosításának idején egy véletlen baleset során meghalt a kivezényelt rendőr Pócspetriben. A kommunista hatalom ennek kapcsán koncepciós pert konstruált, amely a katolikus egyház ellen irányult, és a falvak népének megfélemlítését kívánták elérni. A pócspetri perben halálos ítélet született, többek hosszú börtönbüntetést szenvedtek. A falut évtizedekig kollektív bűnösséggel bélyegezték meg. Hatvannyolc évvel az események után erre emlékeztek a szabolcsi faluban.

Ha gyorsabban járok, lehet, hogy elkerülöm Istent

Szerző:

A csönd. Meghitt csöndre vágytam, talán ezért találtam el Mohácsra; a közelben surran-surrog, szépen omlik tova a Duna. Lakás, műterem – egyszerre. Minden világi hívság levetkezve. Kicsiny állvány, éppen akkora, hogy elfér rajta a papírlap. Tusrajz. Ez Szabó László István műfaja. Régóta ismerjük egymást. Ő volta „nagyfiú” a gimnáziumban, én az elsős, a szecska. Talán ötven éve is ennek. Egyikünk se hiszi. Nem is fontos. Nézünk egymásra. A lelkek tekintete. Jó nála. Rajzot, Laci, mutass rajzot! Szeretem a művészetét, melyet ő egyszerűen, szemüvege fölött okos tekintetével, halkan úgy mond: imádság rajzban.