Elmer István

Bemutatkozásra kértek fel az Új Ember honlap szerkesztői. Először meglepett a kérés, hiszen közel harminc esztendeje dolgozom az Új Ember szerkesztőségében. Ennyi idő talán elegendő arra, hogy hétről hétre megjelenő írásaimat – s ezeken keresztül az újságírót – megismerhessék. Aztán eszembe jutott: nagyon is helyénvaló a bemutatkozás. Hiszen újságunk elektronikus változatát olyan nemzedékhez tartozók olvassák, akikhez a nyomtatott változat nem jutott el, a technikai szempontból másféle médiumokat ellenben előszeretettel „simogatják ki” telefonjukon. Ha ennyi szükséges, hogy hitem és értelmi meggyőződésem szerint az Igazságot közvetíteni lehessen, örömmel teszem. S kívánom, honlapunkat legalább annyian olvassák, amennyi fiatalt – és kevésbé fiatalt – látok mindig ügyködni elektronikus „oldalfegyverével”.

A Nagy Fehér Kabát

Szerző:

Emlékezés Bolváry Pál pálos szerzetesre, ifjúsági vezetőre

A Pécsi Megyei Bíróság 1961. július 27. napján kelt határozatával a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésével, illetve vezetésével elkövetett bűntett miatt Bolváry Lászlót hatévi börtönre, az egyes jogok gyakorlásától tíz évig tartó eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Szabadságvesztését 1961. február 6. napjától 1963. március 27-éig töltötte. Miért idézem a múltra manapság kevésbé fogékony korunkban ezt a régi ítéletet? A szöveg a következőképpen folytatódik: „A Magyar Köztársaság Országgyűlése által az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról alkotott 1990. évi XXVI. számú törvény 3. §-a alapján néhai páter Bolváry (Pál) László pálos szerzetes fent részletezett büntető elítélése semmis.” Ennek kimondására egészen 2013. március 27-éig kellett várni. Június 19-ére meghívó szólt: Bolváry Pál atya emlékére szentmisét mutatott be a pécsi pálos templomban Udvardy György megyés püspök, majd Pál atya előtt tisztelegve emléktáblát lepleztek le. Ki volt ő, akit sokan Nagy Fehér Kabátként ismertek? Életútját Arató László emlékezése alapján idézzük fel.

Élet a rozoga váz alatt

Szerző:

Miért indul el az ember újra és újra zarándokútra?

Olyan vidékre is, ahol már járt – talán nem is egy alkalommal. A társaság vonzza, akikkel júniusban már évek óta felkerekedik, magyar és ferences nyomokon haladva valamerre? „Hivatalosan” egykori ferences diákok útjai ezek; annyiban igen, hogy Olivér, a közép-dunántúli öregdiák- egyesület elnöke szervezi az utazásokat, nagy gonddal, jó okossággal, Viktor atya az állandó lelkivezetőnk, Nándor, a geológusból „kitekintő” történész adja a históriai eligazítást – Viktor atyával együtt, aki Erdélyből doktorált, s a gimnáziumi tanárság mellett a szerzetesi hittudományi főiskolán tanít egyháztörténetet. Vannak velünk – taps és némi mosolyogtató élcelődés kíséri bemutatásukat – piarista diákok is. Szóval együtt indulnak a kevés szóból is egymást értők; a valami többet-mást is keresők-értők. De ez már nem a külső szó tája…

Közelebb hajolni

Szerző:

Országjáró

Pécsi Egyházmegye

Háromszáz éves a máriagyűdi kegyszobor

Templomi zászlókkal jönnek a bicsérdi egyházközség tagjai. Közeledő Mária-énekük és a szabadtéri oltárnál német nyelven hangzó rózsafüzér együtt zeng, mégsem okoz zavart. Mintha nem is kellene külön-külön érteni az egyes szavak jelentését, nem kétséges, a lélek akaratát, vágyát, kérését vagy köszönését fejezik ki, ha talán megszokásból indul is az énekes ima. Semmi zavarba ejtő nincs ebben: az ember megszokja az imádságot, ahogyan az élet természetes mozdulatait is. Levegőt vesz, anélkül, hogy minden alkalommal tudatosítaná ezt magában. Ugyanígy, ezzel a természetességgel „lélekzi” a hívő ember az istenközelséget. Ilyen gondolatokkal állok-várakozom a máriagyűdi kegytemplom előtt a nyári hőségben, a fák alatt valamivel enyhébb a levegő, olykor meglebben egy-egy légfuvallat.

Ellenségünk-e a víz?

Szerző:

Egyre inkább úgy tűnik, a víz lép elő korunk egyik legfontosabb nyersanyagává. A víz, amelyből időnként túl sok van, pusztít, máskor éppenséggel a hiánya okozza a szárazságot és a pusztítást. Takács Károly régész- történész, a Hansági Múzeum munkatársa régi korok vízgazdálkodását kutatja. Mielőtt beszélgetésünkben rátérnénk kutatásai ismertetésére, azt kérdezem a szakembertől: hogyan látja, a mai ember miként bánik a természeti környezettel a teremtett világgal, azon belül a vízzel?

– Az európai civilizáció újkori szakasza inkább a természettel való küzdelemről, s nem a vele való együttműködésről szól. A természet mint valami sötét őserdő tűnik fel, az ember megküzd vele, uralma alá kívánja hajtani, szeretné legyőzni… Szélsőséges formájában a kommunizmus idején jelent meg ez a szemlélet, de gyökerei messzebbre nyúlnak vissza. A modern ember úgy gondolkodik, mintha mi nem a természet, a teremtett világ részét alkotnánk. Ez vezetett oda, ahol most tartunk.

Jövőt meríteni

Szerző:

Országjáró

Váci Egyházmegye

A gödi plébánia táborában

Vámosmikolán járunk. A plébánia utcai homlokzatán tábla emlékeztet arra, hogy az 1950-es évek végén itt tartották házi őrizetben Endrey Mihály püspököt. Az udvaron felszáll a piruló hagyma illata a bográcsból, odabent lányok és fiatal hölgyek jó hangulatban tesznekvesznek: krumplit pucolnak, mások kártyáznak, odébb madarakat hajtogatnak papírból. A felsőgödi plébánia nyári táborában járunk. Arra gondolok, ezeknek a fiataloknak talán nem is kell tudniuk mindarról, amire az épületen elhelyezett tábla emlékeztet. Vagy az elődök áldozata is szükséges volt a mai jókedvű, szabad nyári napokhoz…

Burger Katalin táborvezető mondja: „A plébánia immár évek óta két tábort hirdet meg egy időben. A lányoknak itt, Vámosmikolán, a fiútábor helyszíne a közeli Ipolydamásd, csakhogy idén ezt el kellett halasztani az árvíz miatt augusztusra.”

„Jogosan” – az érsekség szolgálatában

Szerző:

Országjáró

Veszprémi Főegyházmegye

Harminc esztendeje a veszprémi érsekség jogtanácsosa Udvarhelyi Olivér ügyvéd. Két püspököt, illetve érseket szolgált ez idő alatt: „Szendi érsek úrral tizenkét évet dolgoztam, Márfi érsek úrral immár tizennyolc esztendőre nyúlik vissza kapcsolatunk.” Udvarhelyi ügyvéd korábban a Központi Papnevelő Intézetnek volt öt éven át jogi tanácsadója, utoljára Várszegi Asztrik püspök-főapát mellett.

Asszonyok és ablakok

Szerző:

Országjáró

Három figyelemfelkeltő kiállítással várja az idei nyáron a látogatókat a veszprémi főegyházmegyei múzeum. A Fejedelemasszonyok és a vallásszabadság Erdélyben című áttekintés már címével eligazít minket. A bemutató alapgondolata: a fejedelemasszonyok, az erdélyi fejedelmek feleségei – vagy édesanyjai, mint János Zsigmond esetében Izabella királynő – bizonyos típust testesítettek meg. A vallásszabadság kérdése pedig Erdélyben – a királyi Magyarországtól eltérően – sajátos képet nyújtott a XVI–XVII. században. Elegendő itt arra utalni, hogy a tordai országgyűlés 1568-ban a világon elsőként hirdette meg a vallási toleranciát, annak gondolatát, hogy vallási meggyőződéséért senkit nem lehet üldözni. (Azt persze hozzátehetjük, ez a rendelkezés elsősorban a protestánsok védelmében született.)

A gátak nem nőnek az égig

Szerző:

Mint ahogyan a fák sem. Induljunk ki ebből a közmondásból. Minden közmondás valamilyen közhelyet fogalmaz meg, s a közhelyek sajátossága, hogy hosszú idő alatt kiérlelt tapasztalati igazságot hordoznak.

Az árvízről van szó, a mostani dunai árvízről, amely egy évtized alatt immár a negyedik azok közül, amelyek „minden idők legmagasabb” vízszintjével érkeztek. Árvizek persze mindig voltak, vannak, a teremtett világ természetéhez tartoznak. Kár lenne hadakozni ellenük, netán olyan módon, mint néhány évtizeddel ezelőtt a „dicsőségesben” (leánykori nevén Szovjetunió) próbálkozott ezzel Davidov elvtárs, aki meg akarta fordítani a folyók áramlásának irányát.