A Katolikus Karitász – Caritas Hungarica fennállásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából konferenciát szervezett október 14-én, Budapesten. „Amikor a Magyar Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete, a Katolikus Karitász megalakult, Magyarország a gazdasági világválság éveit élte” – fogalmazott megnyitójában Erdő Péter bíboros.
Néhány hét múlva kerül a törvényhozás elé a nemzeti vidékfejlesztési stratégia. Miért van szüksége rá Magyarországnak ? – kérdezhetik sokan. A válasz látszólag egyszerű. Azért, mert nincs. Ha alaposabban akarunk válaszolni, kezdjük a fogalmak tisztázásával. Mi is az a stratégia? Olyan cselekvéssorozat, amellyel célt lehet érni. S mi a cél? A magyar vidék felemelkedése, biztonsága, gyarapodása.
A katolikus karitász egyházmegyei szervezetei évről évre nagy erőkkel készülnek a karácsonyra. Az Esztergom–budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központja az ünnep közeledtével különösen odafigyelt a hajléktalanokra és a rászoruló családok gyermekeire.
Egyesek szerint le kellene szavazni az évszakokat. Valami kényelmes, sem nem hideg, sem nem meleg, tavaszias nyarat kéne bevezetni, amikor semmiféle csapadék nincs, az eső undorító, vizes lesz tőle az ember, a havat meg lapátolni kell, hogy a helyére kerüljön, a telet amúgy is ki fogják szavazni, egyszerűen kényelmi okokból semmi szükség rá, hideg, jeges, fűteni kell, vastagon öltözni, szavazzunk! Kinek kell itt tél?
Biciklizéskor az ember a térben halad, mindig csak előre, hátrafelé menni az artisták tudnak a cirkuszban. Nekem a bringázás azonban nem csak térbéli utazás, bár minden reggel látni a Gellérthegyet balról, a turulokat a Szabadság híd oszlopain; átvágni a néptelen Váci utcán és megérkezni a Kossuth térre minden reggel más képeket jelent.
A magyar gazdaság megújulásának egyik legfontosabb eleme a helyi termelés, a helyi szövetkezések és piacok támogatása. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arra Knyihár Mihály békéscsabai kolbászkészítő mester válaszol. A határozottan, választékosan beszélő ember gondolatai között rend van, miként a portáján is. A ház, a műhely, a raktár tiszta, rendezett.
Papa, a szerelem az olyan, hogy nagyon dobog a szívünk, ugye? – nézett a nagycsoportos óvodás kislány az apjára egy régi, zúzmarás téli délutánon. Valami olyasmi, szorította meg lánya kezét a középkorú férfi, és arra gondolt, neki miért nem jutnak eszébe ilyen mondatok.
Van-e különbség a városi és a falusi biciklizés között? Természetesen. Más módon élnek az emberek falun, mint városon, más az öltözékük, az életritmusuk, máshogy fűtik házaikat, máshogy köszönnek az utcán.
