Holnap másképp lesz, mint ma van, tegnap volt. Elég egy felhőárnyék, más szögben a várost megszúró napfénycsóva, és máris nem olyan, mint régen volt. Komoly, nagy élmény benne lenni a térben. Jó lenni. Ezt a mondatomat már elég sokan kinevették. Nyilván azt gondolják ezek a derék színészek és másféle művészek, hogy túl egyszerű a mondat, a komoly mondatok hosszúak, bonyolultak, szomorúak, mert az élet, az azt ábrázoló művészet nagyon komor létforma, szenvedélyesen, mély hangokat öblögetve, szavakat rezegtetve kell tolmácsolni a művészi üzenetet, ami manapság az, hogy nem jó lenni. Az élet nehéz, az emberek rosszak, csak az ostobák lehetnek boldogok. Na most ők nemigen tudnak mit kezdeni a magamfajta jókedvű bringással, aki annak is örül, ha esőben kell átvágnia a városon. Együgyű, buta figura, legyintenek, és mennek tovább szenvelegni a mai kocsmáikba. Mikor biciklizem, az időben is haladok. Az időben visszafelé is lehet tekerni. Nem rajtam múlik, ez csak úgy megtörténik, belehajtok például 1926-ba a Ferencz József- hídon, nagy hanggal zúg el mellettem a peronos sárga villamos, markáns arcú, nagydarab ember ugrik le róla, a villamos csikorogva megáll a híd végén, megmondtam, hogy ne ugráljon, de magának hiába beszélek, ordítja a bajuszos kalauz, éles fütyülőhangok hasítanak a levegőbe, három csúcsos sisakos rendőr rohan a villamoshoz. Körbeveszik a nagydarab embert, igazoltatják, közelebb gurulok, az egyik rendőr nagy papírra ír, tíz pengő, mondja, és máskor ne ugráljon. A bringa megbillen alattam, körülnézek, diákcsoport közeleg, hallottad, ma megölték Kadhafit. 2011. október 20. van. Visszajöttem a mába. Amikor hazaérek, dolgozószobám faláról leveszem az ékes keretbe foglalt iratot. A pest kabaré legendás krónikásától, Szilágyi Györgytől kaptam tizenöt évvel ezelőtt. Tudod, Palikám, hunyorgott az irodalmi szerkesztőségben, tudod, mi, zsidók nagyon tudjuk szeretni azt, aki szeret lenni. Ezért vagy te a barátom, nyújtott felém egy csomagot. Vigyázz magadra, az író ne ugráljon, az író biciklizzen és írjon. A keretbe foglalt rendőrségi határozat Karinthy Frigyes nevére volt kiállítva, tíz pengőre büntették, mert leugrott a 49-es villamosról a Ferencz József-híd pesti oldalán. Köszönöm, öleltem meg öreg barátomat. És amikor néhány évvel ezelőtt meghalt, tisztességgel elsirattam.
