A Málta Jelenlét-programja a monori cigánytelepen
A fiú tekintete a hangos szárnysuhogással magasba törő galambokra tapadt. Szerette figyelni röptüket, amint egyre szűkebb köröket írva leszállnak a háztetőre. „Mert ide vissza lehet térni!” – suhant át agyán a gondolat. Igen, vissza lehet térni, mert valami – éppúgy, mint a madarakat – idevonzza az embereket.
Eszébe jutott Zsolti, aki kölcsönbőrönddel a kezében nekivágott a nagyvilágnak. Angliában talált magának megélhetést. Az itthonihoz képest jól ment a sora, még a nyelvet is megtanulta. Egy nap azonban úgy érezte, nincs többé maradása, el kell indulnia… Ugyanazzal a bőrönddel állított be a Cinka Panna utcai rozzant házba, amelyikkel annak idején elindult. Megtakarított pénzéből bárhol, még Budapesten is letelepedhetett volna, de őt ide, a monori szegénytelepre, vagy ahogy a helybéliek mondják, a Tabánba húzta vissza a szíve.