Az igazság „jelzőlámpása”



A május 5-én megtartott országos Mindszenty-zarándoklat résztvevői közül többen gyalogosan vagy kerékpárral érkeztek az esztergomi Várhegyre. A korábban busszal vagy autóval érkezőknek még volt idejük megcsodálni a Duna két partját övező páratlan kilátást.

Tekintetük térben és időben is elkalandozhatott a Garam folyó torkolatáig, ahol egykor a római légiókat vezénylő, filozofikus hajlamú császár, Marcus Aurelius naplóba írta gondolatait. A vár fokán álló mai zarándok akár arról is elmélkedhetett, hogy a város milyen emlékekkel ajándékozta meg a felcseperedő Vajkot, aki a keresztségben az István nevet kapta. Az ő emlékét is felidézte Caffara bíboros, amikor Mindszenty személyére utalva arra figyelmeztette a magyarokat: „Ne fordítsatok hátat a Szent Istvántól eredő nemzetetek keresztény hagyományának; adjátok tovább nemzedékről nemzedékre történelmetek nagy eseményeit!”

A gyorsan pergő gondolatkockák felidézik a vízbe hulló, majd ismét megújuló hídelemeket, melyeken keresztül most éppen a budapesti Pannonia Sacra Általános Iskola kerékpáros zarándokai kelnek át a víz felett. Tarka csapatuk apró szemekből álló, hosszú láncként kapcsolja össze a két partot, a két várost. Ők még a szentmise előtt indultak el a királyi városból a szlovákiai Párkányba, hogy az ottani Szent Imre-templom megkerülése után imádságra, kiengesztelődésre buzdítsák a magyarokat s a nem magyarokat.



 „A lelki feltöltődés mellett többek között a történelmi visszatekintés lehetőségét is megadja számomra ez a hely, ahol az ég összeér a földdel, a történelem a jelennel” – állapítja meg mellettem Szabó Tibor óbecsei fiatalember, aki tótfalui társával, Nemes Zoltánnal háromszáz kilométert kerekezett, hogy a Vajdaságból a megfelelő időre Esztergomba érhessen. Utasi Jenő helyi plébános áldásával indultak útnak az „anyaországba, ahol mindenütt magyar szó hallatszik”, s ahonnét „erővel telve” térhetnek vissza a határon túli hétköznapokba.

A budaörsi Mindszenty-iskola tanulói iskolájuk zászlaját követve tértek be a csaknem zsúfolásig megtelt bazilikába, ahol a padsorokban helyet foglaltak a hercegprímás Csehimindszenten élő rokonai is. Az ajaki bérmálkozókat Gáspár Mátyás plébános kísérte el az ünnepi szentmisére. Megtudtam tőle: a község fiatal zarándokai minden évben meglátogatják a hős lelkű bíboros sírját, s megelégedéssel tölti el, hogy tanítványai a bolognai bíboros megfogalmazásában is hallhatták: Mindszenty bíboros példája minden ember számára hatalmas bátorító erőt jelent. „Ő volt az igazság »jelzőlámpása«. Noha az ateista kommunizmus mára meghalt, nem kevésbé romboló az az ethosz, amelyet Nyugat-Európa épít, és különböző módokon másokra kényszerít. A vértanú figyelmeztet bennünket lelkiismeretünk szavára: vannak olyan erkölcsi igazságok és értékek, amelyekért készen kell állnunk akár az életünket is odaadni, mivel ha ezeket elárulja az ember vagy a nemzet, akkor önmagát árulja el, s elveszíti önmagát.”

A szentmise végén Habsburg Mihály felolvasott egy, Mindszenty bíboros mielőbbi boldoggá avatásáért fohászkodó imádságot, majd a főpapság a zarándokok kíséretében levonult a bazilika kriptájába, ahol mécsest gyújtottak, és megkoszorúzták a mártír főpap sírját.


Fotó: Cser István