Csáky-Pallavicini Zsófia

Felkészülő

– kiált borzadva az édesanya, midőn eddig légynek sem ártó fiacskája egyszer csak módszeres kegyetlenséggel boncolja fel az útjába kerülő rovarokat.
Kisiskoláskor táján sok fiút megcsap a természettudományos érdeklődés szele, és ennek bizony nemritkán az útjukba eső apró élőlények a kárvallottjai. Nem vitás: virtus és erőfitogtatás is állhat egy szépen megtervezett légyboncolás hátterében. (Nincs is annál bizsergetőbb élmény egy formálódó férfiidentitásáért küzdő emberke számára, mint undorodva sikoltozó lányokat – köztük saját édesanyját – riogatni).

Felkészülő

Mumusok a nevelésben is vannak. Ezek a szülők mumusai. Hogy hisztis lesz a gyerek az utcán, hogy a dackorszak kibírhatatlan (a kamaszkor pedig újabban állítólag már az óvodásoknál elkezdődik), és az állandó, kortól független főmumus: az elkényeztetés!

Már az újszülött érkezésénél jelentkeznek a szülői aggodalmak, hogy nem szabad azt a babát túl gyakran, túl hamar, de főleg minden alkalommal felvenni, szoptatni stb., mert akkor menthetetlenül hozzászokik, elkényeztetett lesz, és a továbbiakban nincs megállás. Aztán nő a gyerek, gyakran ébred fel éjjel, nappal, meg persze válogat – ez sem jó, meg kell fékezni mindkettőt, lehetőleg azonnal és véglegesen, mert ha egyszer elkapatjuk, akkor mindennek vége, úgy marad.

Felkészülő

„Anyuka, ha maga nem izgul, a gyerek sem fog!” – kapja útravalóul az aggódó szülő a tanácsot a tanévkezdést megelőző utolsó szülői értekezleten. A jó szándék nyilvánvaló, s mögötte a tudás is biztos: semmivel sem tehetjük könnyebbé gyermekünk új közegbe kerülését, mint azzal, ha bízunk benne, a választott intézményben és a pedagógusban, és végső soron a világ jóságában, a Gondviselésben.

Felkészülő

Öt-hat éves gyerekek szüleit gyakran halljuk így sóhajtozni, s lelki szemeink előtt rögtön megjelennek a vidáman induló, ajtócsapkodással végződő téli esték, a repülő sakkfigurák. Pár hónapja még vállrándítással intézte el az ilyesmit a kicsi, mára meg hiába fogadkozik előre, a végén mégis eltörik a mécses. Nem neveltük eléggé önuralomra, önzetlenségre, közösségi szellemre? Nem örül mások sikerének?

Bizony, most épp nem örül…

Felkészülő

– sóhajtja a szülő, miután csemetéje minden korlátot átlépett már, s úgy tűnik, sem szép szó, sem fenyegetés nem hajlítja bűnbánatra a lelkét.
A gyermek elsőre minden bizonnyal el is gondolkodik a képen. De milyen üzenetet közvetít egy ilyen mondat a gyermeknek önmagáról, rólunk, az Istenről?
A valláspedagógusok egyetértenek abban a kérdésben, hogy nem jó Istent pedagógiai eszközként „használni”. Hogyan? Akkor nem is taníthatjuk arra gyermekünket, hogy milyen az Istennek tetsző élet, melyek a neki kedves erények, milyen módon élhetünk az ő akarata szerint – és mi az, ami nem az ő szándéka szerint való cselekedet?

Felkészülő

– valljuk be szemlesütve, midőn egy újabb teljesen felesleges kacattal visszük haza a kicsit. Ismerjük, ugye? Galád gyerekcsalogató standocska, épp a bejárathoz kipakolt vásárfia, s már indul is a huzavona, könyörgés. Most kéne következetesnek lenni, zseniális pedagógiai csavarral kiegyensúlyozni a helyzetből, most kéne kibírni, elviselni, nevelni… De a gyereknek KELL, mégpedig most azonnal és csakis ez, már volt magyarázat, elráncigálás, netán hangfelemelés is – aztán már csak a legyintés, és megvettük. Kudarc, bűntudat, düh jár hozzá.

Felkészülő

– zárja a felindult szülő sebtében rögtönzött vádbeszédét, s kellően megszeppent csemetéje lesütött szemmel, csoszogva járul a megsértett ellenség elé, hogy motyogva elszavalja az áhított két szót. Kész!
És most…? Minden rendben?

Mit is akartunk elérni? Szerettük volna gyorsan lezárni a helyzetet, a kínos feszültséget csökkenteni, egyúttal értékekre nevelni, s végül gyógyítani a kapcsolatot, amelyen a helytelen tett sebet ütött. Lehetőleg egyszerre.
Vajon melyik lépést segíti a felszólítás bocsánatkérésre?

Felkészülő

Az iskoláskor beköszöntével nemcsak a feladatok és különórák szaporodnak meg a családok életében, hanem az egy főre jutó hazacipelt gyűjtenivalók is. Mi mindent lehet gyűjteni csak a gyermeki fantázia és a hagyomány anyagára építve! S még ehhez jön mindaz a színes, felcsigázó kavalkád, amit a játékgyártók kifejezetten a kicsik szája íze szerint fejlesztenek, az adott idény aktuális slágerjátékát teremtve egy darab papírból vagy műanyagból.