És most kérj szépen bocsánatot!

Nézzük a szülőt! Felháborodott: ilyet azért mégse! Szeretné gyorsan és szépen lezárni a konfliktust, ahogy illik, ahogy a legkevesebb feszültséggel jár, ahogy igazságos, ahogy a leginkább megjegyzi a csemete, hogy mi a helyes.
A gyermek eközben áll, és próbál gondolkodni. Talán még ott a lábában a lendület, amivel rúgott, még ott rezeg benne az indulat, amivel odacsapott, amivel elvette, odamondta… Még dühös, megbántott, még nem végzett!

A szülőnek igaza van, ha úgy véli: a gyermek hibát követett el, így nem lehet viselkedni, konfliktust kezelni, ennyire nem lehet figyelmetlennek lenni másokkal szemben, ennyire nem szabad megsérteni senkit. Igaza van, mikor rámutat a hibára, és hangsúlyozza, hogy ez a fajta magatartás, megoldás nem elfogadható. És még mindig igaza van, mikor kifejezi, hogy az okozott kár elhárításában a gyermeknek is részt kell vállalnia, felelőssége van.

De bocsánatot kérni egy gyermek részéről több, mint észérvek, racionális belátás alapján beismerni egy tévedést. A bocsánatkérés érzelmi odafordulás, megnyílás is a másik felé. A konfliktus által eltorlaszolt átjáró megnyitása, legalább egy kis hasadék erejéig. Ezen a másik benézhet, és ráláthat dühös, megbántott, rémült énem egy részére. Felnőttként jobban értjük, hogy a bocsánatkérés nem feltétlenül jelenti a másik igazának teljes elismerését, a totális fegyverletételt. Annyira nyitunk, amennyire akarunk: sajnálom, ami történt, és ezért az epizódért kérem a bocsánatodat, mert beláttam, hogy a kapcsolatunk okán nem viselkedhetek így veled. Egy gyermek gondolkodása még nem ennyire kifinomult, határai még nem ennyire szilárdak.

Ráadásul bocsánatot kérni csak akkor hiteles, ha valóban átélem: tettemmel romboltam a kapcsolatunkat, és szeretném helyreállítani. A szülők gyakran remélik, hogy a bocsánatkérés majd előhívja ezt az érzést a gyerekben. De ez nem működik. Megkísérelhetjük elkísérni a gyermeket addig a pontig, hogy átérezze a rombolást, amelyet a kapcsolatban végzett. Onnan továbblépve a bocsánatkérés már nem távolít, hanem összeköt.
 
a szerző pszichológus

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .