Minden felnőtt volt egyszer gyerek

Az állatkerti játékos akadálypályán is egyedül voltak a gyerekek, elérhetetlen magasságban, ha megbotlott volna valamelyik, a szülő nem tudott volna odarohanni, segíteni neki. E fizikai távolság döbbentett rá arra, hogy egyszer el kell engednem kis Ági kezét, s csak messziről támogathatom, távolról figyelhetem, hogyan küzd meg a nehézségekkel, legyenek azok kötelekből fonva, vagy épp a lélekben megbúvó szövevényekből alkotva.



A biztos alapok és a támogató háttér megteremtésében azonban sokat segíthet a szerető család. A gyerekek nem a szavakból tanulnak elsősorban, hanem a tettekből. Ahogyan mi viselkedünk, úgy viselkednek majd ők is, hiszen észrevétlenül elsajátítják azokat a viselkedésformákat, amiket otthon látnak. Ha tehát nem tetszik gyermekünk sértődékenysége vagy félénksége, nézzünk mélyen magunkba… A szülői minta a legfontosabb. Mást tanul egy gyerek az édesapjától, mást az édesanyjától, s megint mást a nagyszülőktől. A tudás egyik generációról a másikra száll, így marad élő a múltban megszerzett valamennyi értékes tapasztalat. Ahogy nagyanyám mutatta annak idején, úgy kacsoztuk a szőlőt Ágikával, s ő úgy varrja a gombot, ahogy az édesanyámtól, azaz a nagymamájától tanulta. Édesapja a számok világát és a kerti munka szépségeit egyaránt felfedi előtte, a nagyapa pedig nyelvi fejtörőkkel, találós kérdésekkel, irodalmi játékokkal áll elő estéről estére, de palacsintát is sütöttek már együtt. Érdemes bevonni a kislányokat a sütésen kívül akár a mosogatásba is, mert bármily furcsa, nekik az is élmény, s ha jól végrehajtják a feladatot, sikerélménnyel lesznek gazdagabbak. Lassabban szaggatja ki a hatéves a pogácsát, mint a három évtizeddel idősebb, mégis javaslom, bátran szánjunk időt a közös konyhai tevékenységre. Átszellemült, boldog gyerekarcot látni nem mindennapi élmény! S az elkészült pogácsa, palacsinta, netán piskótatorta sokkal, de sokkal ízletesebb, ha gyermekünk is közreműködött az elkészítésében!

Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a gyermek ugyanolyan érző lény, mint a felnőtt. Csak azért, mert kisebb, kevésbé tapasztalt, nagyon is jól érzékeli az őt körülvevő világot, s gyakran érzékenyebben reagál az őt ért hatásokra, mint sejtenénk. A gyerekek bölcsek, ezért igenis tanulhatunk tőlük – nem is keveset. Csak kuporodjunk le melléjük a szőnyegre, s töltsünk velük egy délutánt, vagy többet. Igyekezzünk kilépni a mindent jobban tudó szülő szerepéből, s ne oktassuk folyton csemetéinket. Fogadjuk el, ha az általa rajzolt nyúlnak piros a füle, s ne szóljunk rá, ha kicsit ferdén ragasztja be a matricát az albumba. Tudom, nehéz, magam is sokszor esem ebbe a hibába, de ha odafigyelek, akkor nem mondom ki a megrovó vagy figyelmeztető mondatokat, hanem örülök lányom örömének. És arra gondolok – nem csak gyermeknapon! –, amit a gyerekek lelkét és gondolkodását tökéletesen értő népszerű művész, Halász Judit énekel: „Minden felnőtt volt egyszer gyerek, / s felnő majd az új gyereksereg. / Többet, jobban törődjetek velünk, / mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk. / Ha nem neveltek jól, akkor majd rosszabbak leszünk.”