Csáky-Pallavicini Zsófia

Felkészülő

– csattan fel az elképedt szülő, midőn csemetéje mívesen kimunkált hantákkal magyarázza a megmagyarázhatatlant. És nekikeseredne – pedig kezdetben egyszerűen a kicsi varázslatos világképe áll a dolgok hátterében.
Egy óvodás életében ugyanis előfordulnak érthetetlen dolgok, amelyekre nem kap megnyugtató választ (ki érti például, hogy honnan ismeri anya az eltűnt csokoládé sorsát, vagy azt a titokzatos jelenséget, hogy a szomszéd néni hasában egyszer csak kisbaba termett?), de sebaj! Ahol racionális tudása, emlékezete, logikája nem elegendő, segítségére siet a képzelete.

– harsogja magabiztosnak tűnő hangon egy öntudatos apuka a közértben, s csak megránduló szemöldöke jelzi: egyáltalán nem olyan biztos a felhívás eredményében. És tényleg: jól nevelt „kezicsókolom” nélkül, lesunyt fejjel csoszogó óvodás surran be az ajtón, és igyekszik elvegyülni a sorkezdő kekszek közt. Apuka feszeng, hallótávolságon belül még dorgálja fiát, de hiába. A köszönés mára (is) elmarad.

Felkészülő

Testvérek… Veszekszenek, a szokásos. „Ő kezdte” – „Te vagy a hazug!” – „Én csak visszaütöttem…” Ugye ismerős?
A személyiség fejlődésének egyik legfontosabb területe a társas, kortárs kapcsolatok alakulása.

Felkészülő

– mondják egymásnak a szülők bánatosan, és talán már maguk sem tudják, ez mentegetőzés, panasz vagy segítségkérés-e. Abban viszont biztosak, hogy igazat mondtak. Nem emlékeznek rá, hogy három-négy évesen malackodni akartak volna, szóban és tettekben egyaránt, és arra sem, hogy iskolába kerülve a nagyobbaktól eltanulták volna az akkor még félig sem értett, de vadítóan izgalmas „csúnya szavakat”.

Felkészülő

– leheli az elkeseredett szülő utolsó, tehetetlen indulatában, mikor már esélyét sem érzi, hogy gyermekét jobb belátásra bírja. És a hároméves kerek szemekkel néz. Azt már ő is tudja, mi az, hogy „szégyellni magát”.