Mi ilyen csúnyán soha nem beszéltünk!

Pedig nagyon valószínű, hogy így történt. Meglehet, a konkrét kifejezések változtak azóta, de a gyermek törekvése, hogy valami újat, tilosat, felháborítót és lázba hozót próbáljon ki, a nyelv és a társadalmi normák határain táncolva, nem lett más.
Az óvodás csúnya szavai kifejezik érdeklődését: zavarba ejtő szabadszájúsággal emlegeti mindazt, ami a bilijébe kerül. (Hát persze: alig van túl a szobatisztaságra szokás emberpróbáló, csakis a szülei kedvéért vállalt feladatán.) S ha látja, hogy ezzel felháborítja a felnőtteket, vérszemet kap: ismételgeti a huncutságot a buszon, patikában, netán még a templomban is. („Jaj de lassan megy ez a… villafos!” – tör ki a gurgulázó nevetés egy kisfiúból a villamoson utazva – és a közelben ülők fojtott kuncogásától kísérve sandít pironkodó nagymamájára.)

A jelenség kezelése viszonylag egyszerű: beszéljünk nyíltan és szégyenkezés nélkül a gyermekkel azokról a dolgokról, amelyek ennyire foglalkoztatják. Közösen is fel lehet fedezni a „kutyakakit” az utcán (a kicsi élvezettel fog undorodni tőle, és még húsz percig nézni akarja), meg lehet beszélni, mi kerül a vécébe és hogyan, és közben lehet elfogadható neveket találni mindarra, ami része az életünknek.

A kisiskolást ennél is komolyabb jelenségek foglalkoztatják. A szexualitás világából merített vulgáris szavak értelmét ugyan távolról sem érti, de azt érzi, hogy valami titkos, tilos, zavarba ejtő dolgot takarnak – és ez elég is, hogy ismételgetni akarja őket. Még nem szitokszóként, a düh kifejezésére használja a tanultakat (kivéve, ha otthon is ezt tapasztalja nap mint nap), hanem figyelemfelkeltésre a társai, a felnőttek előtt. Egyben kíváncsiságát is kifejezi velük. Ha nagyon keményen fogjuk, elérhetjük, hogy előttünk ne ejtse ki őket a száján. Ennél azonban jobb megoldás, ha alkalmas pillanatban, négyszemközt megkérdezzük: tudja-e, miről szólnak ezek a kifejezések, érti-e őket? Valószínűleg nem. Ha tiltás és dorgálás helyett hiteles magyarázattal szolgálunk, valószínűleg megszűnik a felesleges „csúnya beszéd” is… – hogy majd csak a kamaszkor beköszöntével, a lázadás egy eszközeként halljuk újra.