„Folyton veszekszenek a gyerekeim…”

A kicsi gyermek én-központúságából el kell jutnunk a többiek észrevételéig, aztán a valódi együttműködés kölcsönös élményéig, hogy a kamaszkor után – mikor a kortársak a legfontosabb értékközvetítők – elérhessük a valódi közösségi életre éretté tevő autonómiát. Mekkora út! Mennyi küzdelem…

Igen, küzdelem! És abban a kapcsolatban, ami a legszorosabbak egyike a gyermek számára, a küzdelmek által megtapasztalhatja saját határait és a másik korlátait, gyakorolhatja a konfliktuskezelést és a kompromisszumok kötésének módját. Átéli, hogy nem mindig neki van igaza, megtanul nyerni és veszíteni. Fontos tapasztalatokat szerez a saját és mások érzéseiről. Szerepeket és rangsorokat finomít, megtanulja hatékonyan képviselni az érdekeit, és átéli, milyen az, amikor visszakapja, amit a másikkal tett. Megtanul megbánni, jóvátenni és engesztelni.

„De hát másokkal olyan, mint egy kisangyal! Miért pont a testvéreit bántja?” – kesergünk. Pedig nem meglepő: a testvérei vannak a legközelebb, így velük a legnagyobb a rivalizálás, a súrlódás. Másrészt a barátok megorrolhatnak, az osztálytársak más padba ülhetnek – de a testvérekkel van olyan stabil és teherbíró a szeretetkapcsolat, hogy néhány mégoly heves vita sem fogja egy életre szétzilálni. Remek „terepasztal”, ahol kis kockázattal lehet tanulni a kapcsolatok művészetét.

Mit tehetünk hát, hogy mennél jobb legyen gyermekeink kapcsolata?

1. Ne küzdjünk érte elkeseredetten! A konfliktusok természetesek – de ne „anyu kedvéért” béküljenek ki, vagy mert „veszekedni csúnya dolog”, hanem azért, mert igényük van a békére. Higgyük el: előbb-utóbb feltámad bennük!

2. Igyekezzünk kerülni az „igazságtevést” (legtöbbször úgyis lehetetlen), támogassuk inkább azt, hogy közösen találjanak megoldást, ami mindkettejük számára elfogadható.

3. Minél kevesebbszer versenyeztessük őket – sokkal jobb, ha ők egy csapat, akár a szülővel szemben is: így átélhetik, mennyire erősek együtt, milyen gyümölcsöző (és jó móka) az együttműködés.

4. Tartsuk észben: nem akkor lehetünk nyugodtak, ha nem veszekszenek. Hanem ha látjuk őket örömmel együtt tevékenykedni, egymásra számítani, lassan egymás igazi barátaivá válni.


a szerző pszichológus