A Szépke
Talán a legtöbbet ábrázolt, fényképezett, filmezett és megfestett lepkegénusz a Morpho. Szinte minden olyan könyv megemlíti, amely a forró égöv alatti lepkéket ismertet, vagy a lepkék csodálatos világába próbálja bevezetni az olvasót.
Talán a legtöbbet ábrázolt, fényképezett, filmezett és megfestett lepkegénusz a Morpho. Szinte minden olyan könyv megemlíti, amely a forró égöv alatti lepkéket ismertet, vagy a lepkék csodálatos világába próbálja bevezetni az olvasót.
Ha lenne szépségverseny a lepkék között, ez a faj biztos helyezést érne el. Csillogóan zöld, aranyos fényben játszó, közel férfitenyér nagyságú szárnya mindenki szemét megigézi. Megkapó látvány, ahogy ez a szinte madár nagyságú lepke a lombok között vitorlázik.
A köves, kietlen, már-már sivatagos tájak is rejtegetnek lepkecsodákat. Az óvilági sivatagok egy részét télen hó borítja. De tavasszal a hóléből patakok születnek. Ilyenkor a vízmosásokban hetek leforgása alatt fordul a természet télből tavaszba, tavaszból nyárba, majd a hőségben minden kiszáradva várja: nem is az őszt, hanem a tél jótékony hótakaróját.
Ha munkahelyemen trópusi lepkékkel kell foglalkoznom, mindig irigykedve gondolok azokra, akik közelebb élnek az Egyenlítőhöz. Az ott élő lepkék sokféleségében és formagazdagságában micsoda virágzása nyilvánul meg az életnek.
A pávakakas ragyogó tollainak végét nagy szemekkel ékesíti. Ha udvarol, pompázatos tollruhája káprázatba ejti párját. Az egymás mellett sorakozó kék „pávaszemek” táncának, a csillogó színeknek nem tud ellenállni a kakas jövendőbelije.
Jézus arra tanított minket, hogy utánozzuk az Atyát. Keressük az ő útjait, az ő akarata valósuljon meg az életünkben. Példának hozta a mező liliomait, az ég madarait – az Atya teremtését.
Kevesen ismerik és nevezik nevén a Bogáncslepkét, vagyis a Bogáncs Szöglencet (Vanessa cardui). Pedig a Kárpát-medence egyik leggyakoribb nappali lepkéje. De nemcsak abban különleges, hogy a leggyakoribb, hanem sok más egyébben is. Ragadjunk meg néhány bogáncsszöglenc-különlegességet!
Februárban a mi égövünkön az élet visszahúzódik sok-sok rejtekébe. Várja a megváltó tavaszt, hogy új életet kezdhessen. Így a lepkék is, különféle alakban nyugszanak a hó alatt korhadó avar vagy a fű melegében, barlangok vagy faodvak szélvédett zugaiban.