A nappali Pávaszem Szöglenc

Boldogan követi párját a fészek, a fiókákkal megáldott jövő felé. Nagyon sok lepkefaj szárnyain láthatunk pávaszemre emlékeztető rajzolatot. Bár így hívjuk, szinte semmi köze nincs a pávaszem valódi szerepéhez. A lepkepávaszem sokszor a lepke környezetének valami jellegzetességét utánozza, például vízcseppet a levélen vagy göcsörtöt a fán. De a pávaszem másik szerepe jóval érdekesebb: gazdája riasztó eszközként alkalmazza.
A mi nappali Pávaszemünk, aki a Szöglenc-rokonúakat képviseli – ezért Pávaszem Szöglenc -, ha összecsukott szárnyakkal üldögél, megtévesztésig hasonlít nedves, de már bomlásnak indult falevélre, vagy éppen a sötét fakéregre. Nem is nagyon veszik észre a madarak vagy az egerek, a cickányok vagy a pockok, akik talán egyébként se nagyon vadásznának rá: a lepke kicsi és törékeny teste nem kecsegtet a jó vacsora ígéretével. De ha a lepke mégis felkeltené az érdeklődésüket, rendszerint akkor sem esik áldozatul a kis csőröknek vagy apró fogacskáknak. A kíváncsi ragadozó közeledtére a szárnyak hirtelen kinyílnak és összecsukódnak, eközben elővillannak a pávaszemek, közepükön a csillogó kék íriszekkel, egészen olyan hatást keltve, mintha egy leselkedő kisragadozó pillantana a lepkésző madárra vagy egérkére. A hatás többnyire sikeres. A vadászó állatka elijed, és el is szalad, vagy elrepül. Vagy nem kísérletezik újból, vagy a lepke ellibben és a támadó szem elől téveszti.

Sok pávaszemes lepke van. Hazánkban a másik ismertebb ilyen faj az éjjel repülő Nagy Pávaszem. Ez az egyik legnagyobb lepke Európában, és a Pávaszem Szöglenchez hasonlóan nálunk még gyakori. Kiterített szárnyakkal üldögél, és ugyanúgy védekezik, mint nappal repülő pávaszemes társa. Bár a két lepkefaj csak nagyon távoli rokona egymásnak, valami módon megtanulták ezt a fortélyt és sikeresen alkalmazzák. Honnan lesték el a módszert? Vagy génjeikbe kódolva hordozzák ezt a viselkedést? Vagy a mennyei Atya igazította úgy az életüket, hogy a pávaszemes lepkék a szép rajzolatukat így használják?

A földön, áttelelés után bágyadtan, összecsukott szárnyakkal sütkérező lepkéket térdre ereszkedve figyelem. Valami miatt megijednek, szárnyaikat kitárják, megmutatva szép pávaszemeiket. De én nem riadok meg tőlük. Elbűvölve figyelem a szögletescsipkés szárnyakat, bársonyos színben ékeskedő pávaszemes rajzolatukat. Szépségüket, tökéletességüket lelki épülésünkre adta a mennyei Atya, a föltámadás örömében.