Még ki sem lépve az iskolapadból, 2004-ben lettem az Új Ember munkatársa. Az újságírás mellett idővel a lap-, könyv-, illetve a honlapszerkesztésbe is bekapcsolódtam. Hivatásom egyik legnagyszerűbb része, hogy állandó fejlődést kíván, és magánemberként is sokat tanulok a munkám révén. A szó – az újságírás alapanyaga – nehezen formálható nyersanyag. Ugyanakkor kapcsolat az Igével, akit az Új Ember az alapítása óta közvetíteni szeretne. Bekapcsolódni e küldetésbe kihívást jelentő, ugyanakkor megtisztelő feladat.
A maradandó értékek igazi iskolája
A víz átváltozása
„Csoda díszíti e napot”
A bizalom zarándokútja itthon is folytatódik
Nyolcszáz éve megjelent egy csillag…
Szent Család háza Pilismaróton
Hogy „felvidítsa az ember szívét”
Jézus nyomában a kereszt tövéig
Mit vár az új évtől?
„Istennek gondviselése mindenkor velem volt…”