Hogy „felvidítsa az ember szívét”

Kezdetektől összekapcsolódott a Megváltó születésének és a szeretett tanítványnak ünnepe, így nem véletlen, hogy számos liturgikus és népi szokás kötődik ez utóbbihoz is, december 27-éhez. A legfontosabb hagyományt, a János-napi boráldást immár ötödik alkalommal elevenítették fel a magyar egyház központjában, Esztergomban.

A bazilikában tartott eseményre nemcsak a magyarországi, de a határon túli magyar borvidékek képviselői és a borrendek tagjai is eljöttek, letéve újboraik egy-egy palackját a szentély előtti asztalra. A szentmise keretében Székely János segédpüspök áldotta meg a szőlőtő termését. A boráldás szokása – ahogyan számos karácsonyhoz és az új év kezdetéhez fűződő hagyományunk – a pogány időkig nyúlik vissza. A germánok a téli napfordulókor napokig tartó ünnepet tartottak, amelynek során bizony sok bor is fogyott. A kereszténység elterjedésével az egyház igyekezett megkeresztelni ezt az ősi rituálét is, így a germán területeken János- napi boráldássá szelídült a pogány ünnep.

Magyarországra a mai Németország területéről származó premontrei rend tagjai hozták be a szokást, s mivel itthon is általában karácsony környékén történt meg a borok fejtése, a hordók megkezdése, a boráldás igen hamar elterjedt szerte a Kárpát-medencében. Esztergomban néhány évvel ezelőtt Erdő Péter bíboros, a prímási borrend életre hívója elevenítette fel e hagyományt.

A Szent János nevéhez fűződő egyik leghíresebb legenda, amikor egy pogány pap méreggel teli poharat adott az apostolnak, hogy próbára tegye. János keresztet vetett a pohárra, és mikor kiitta, semmi baja nem lett. E legenda nyomán a János-napi boráldás egyik célja éppen az, hogy a bor ne ártson, ne tegyen tönkre embereket és családokat, hanem betölthesse azt a feladatot, amelyet Isten szánt neki, hogy „felvidítsa az ember szívét”. (Zsolt 104,15) – Ne felejtsük el azonban, hogy János apostol a szeretet tanúja. Ő fogalmazta meg a Szentírás talán legmélyebb gondolatát: „Isten a szeretet” (1Ján 4,8). Ő volt az egyetlen apostol, aki elkísérte Jézust a keresztfáig, ő a szeretett tanítvány, aki Isten szeretetét leginkább látta és átélte – mondta Székely János homíliájában. – Ezért Szent János áldását ne csak borainkra kérjük, hanem a családokra is, akiknek asztalára kerülnek e borok, hogy a házaspárok maradjanak meg a szeretetben, és így neveljék fel gyermekeiket.