Lehetséges a hűséges szeretet

Szerző:

Jubiláns házaspárok ünnepeltek Szombathelyen

Mintegy ötszáz pár vett részt a június 28-i hálaadó szentmisén és az azt követő eseményeken.

Mozdulni is alig lehetett a székesegyházban, annyi házaspár volt ott az ünnepi szentmisén rokonok, családtagok, gyerekek, szülők és barátok kíséretében. Az ötödik, tizedik, tizenötödik és a további kerek évfordulós házasokat várták közös ünneplésre az egész egyházmegyéből. A megadott határidőig négyszázhatvanegy pár regisztrált, de ennél is többen vettek részt a szertartáson.

Tizedszer a sokféleség egységében

Szerző:

Váci egyházmegyei találkozó Dunavarsányban

Immáron tíz esztendeje, hogy a nógrádsipeki egyháztanácsnokok egy váratlan és meglepő javaslattal kopogtattak be az ország legnagyobb egyházmegyéje új püspökének, Beer Miklós atyának váci ajtaján. Szeretnék meghívni és vendégül látni az egyházmegyét a Cserhát hegyei és dombjai között fekvő falujukba – mondták. Igen, az egyházmegyét, pontosabban a hívők közösségét, a szép nógrádi tájon élőket épp úgy, mint az Alföld végtelen síkságán lakókat. Fogjanak vándorbotot, s a lehetőségeiknek megfelelően keljenek útra, és meg se álljanak Nógrádsipekig… Ehhez a kellő önbizalommal teli elhatározásukhoz kérték a püspök áldását.

Miklós atya maga is sportos alkatú, vállalkozó szellemű, az egészséges erőfeszítést pártoló pap lévén örömmel támogatta a hívek elképzelését, akik, mint hamarosan kiderült, megérdemelték a megelőlegezett bizalmat. Olyan vendégszerető, hagyományt teremtő fogadtatással rukkolt elő az alig hétszáz lelkes falu közössége, hogy azóta is például szolgál az évenkénti újabb és újabb egyházmegyei találkozót szervező közösségeknek, amelyek szinte versenyeznek a rendezés jogának elnyeréséért.

Egy mosolygós lelkipásztor

Szerző:

Száz éve született Kertész Antal

Szentháromság vasárnapján este harangszó hívta megemlékező szentmisére az attalai, a csomai, a kapospulai, az alsóhetényi és a szabadi híveket. A száz esztendővel ezelőtt született és hetvenöt éve pappá szentelt Kertész Antalra emlékeztünk, aki harmincegy éven át szolgálta a falu és a hozzá tartozó fíliák híveit.

A szentmisét Nagy Károly apát, kanonok, egykori attalai káplán mutatta be, aki jelenleg a veszprémi székesegyházban szolgál. A szertartáson jelen volt Kisnemes János nyugalmazott nagyatádi esperes is, aki szintén káplánként tevékenykedett Attalában Kertész Antal szolgálata idején. Sajnos az egykori káplánok közül többen már nem lehettek közöttünk, de Istvánka Vince, a jelenlegi plébános paptársai is megtisztelték a rendezvényt Somogyból, Tolnából és Baranyából is.

Felhergelt fürjkakasok

Szerző:

A korán beköszöntött kánikula még tartott június 7-én, de amikor reggel a Kiskunságba érkeztünk, viszonylag kellemes volt a levegő. Először az egyik bányatóban lévő szigeten költő sirályok telepét látogattuk meg. Fehér felhőként keringett a sok dankasirály, a fekete fejű és piros csőrű szerecsensirályok jellegzetes, orrhangú „kjau” kiáltásukkal is feltűntek. Könnyed eleganciával repültek köztük a villás farkú küszvágó csérek, a nád között kecskebékák brekegtek. Meg-megállva, távcsövezve mentünk tovább. Az egyik út menti fán sárga billegető ült, kicsit távolabb legnagyobb sármányunk, a sordély énekelt. Az árokparton terjőke kígyószisz, pipacsok, margaréta virított, de a távolban egész pipacsmezőt is láttunk. Piros szirmok között ugrált az a nyúl is, amelyik talán miattunk kelt fel sekély vackából, de nagyon nem ijedhetett meg, mert békésen bandukolt tovább. A mező felett húzódó vezetéken szalakóta ült, távolabb egerészölyv keringett, majd egy barna rétihéja került a távcső elé.

A kocka bűvöletében

Szerző:

Emlékszem, gyakran forgattam gyerekkoromban, de „kirakni” talán csak egyszer sikerült. Unokatestvéreim bezzeg hamar átlátták a lényeget, Lajcsi még programot is írt a bűvös játékszerről az akkor újdonságnak számító Commodore 64 számítógépen. A gép segítségével könnyedén a helyes irányba lehetett forgatni a kockát, s ha a valóságban nem is, legalább virtuálisan sikerélményt könyvelhetett el a játékos. Ma a könyvespolcon őrzöm a kockát, remélve, hogy kislányom és barátai majd örömüket lelik benne, annál is inkább, mert ifjabb Rubik Ernő találmányát világszerte sokan szeretik, agytornának is kiváló, ráadásul még Rubik-kocka-világbajnokságot is rendeznek.

Papagena trambulinon

Szerző:

Beszélgetés Zavaros Eszterrel

Farmeres, csíkos pólós, harmincas primadonna – akit a hangok mellett a darab cselekménye, körülményei, a rendező koncepciója vagy a jelmez is érdekel. Dolgozott eladóként női butikban, volt újságíró kereskedelmi televíziónál, de kórházi recepciósként is kereste a kenyerét. A bölcsészkar mellett kezdett tanulni a Zeneakadémián is, és mint meséli, leginkább a „színház illata” volt az, ami minden alkalommal a színpad felé terelgette. A karrierje elején lévő fiatal, gondolkodó énekesnőt legutóbb az Erkel Színházban egy trambulinon láttuk ugrálni Papagena szerepében a Mozart Varázsfuvolájából gyerekdarabbá szerkesztett Parázsfuvolácskában.

– A gyerekekkel – őszinteségüknél fogva – egyszerre nehezebb és könnyebb is. Azonnal és egyértelműen visszajeleznek arról, hogy mit hogyan csinálok a színpadon: örömükben kiabálnak és tapsolnak, varázsolnak a kapott piros fényű tollal, szünet előtt pedig palástolatlanul feszengenek vagy sutyorognak a székükben. Ugyanez a felnőtteknél nincs meg, ha unják a darabot, esetleg köhintenek egyet, de nem mindig derül ki az előadás alatt a véleményük. A Parázsfuvolácska rendezője (Toronykőy Attila) igen jól érti a gyerekek nyelvét, így a darab minden pontját a gyerekek igényeihez igazítva feszesen tartotta. Ajándékként tekintek a Parázsfuvolácska Papagena szerepére.

A szent zene lélekhódító erőterében

Szerző:

Baróti István orgonaművész halálára

Az örök hangzatok csöndje már az övé, amelyről sokszor beszélt, ha szeretett hangszere szóba jött. Liturgia és magas szintű szent zene együtt élt művészetében. Amikor előadóként járta Európát, azt írták róla, hogy egyike azoknak, akik Liszt Ferenc műveit a leghitelesebben értelmezik, még a kottaképek szünetjeleit is „hallhatóvá” teszik, egy másfajta csend angyali skáláján. Ez az ihletettség a belülvalók kegyelme.

Sok hangversenyén jelen voltam, s mindig lírai színekben tündöklő intellektuális készségét csodáltam, ha Bachot vagy romantikusokat játszott. És azt az alázatát, amely az adott szerzőhöz kötötte. Kiváló adottságú orgonaművész volt, a zenei szabatosság kötelezvényével követte a stílust, az alkotói szándékot. Mindezt tehetséggel, kivételes tudással, ízig-vérig hangszerismerettel lehet elérni. A hangszíneket (regisztereket) Gergely Ferenc iskolájában tanulta.

A nagy utazás

Szerző:

Itáliai képek a Molnár-C. Pál múzeumban

Kevés olyan ismerősömmel találkoztam, akit ne ragadott volna magával Itália mediterrán hangulata, az ókori Róma romjai vagy a Vatikáni Múzeum egyedülálló gyűjteményei. A napfényes Olaszország nemcsak a turistákat vonzza évről évre, hanem a művészeket is. Új élményeket szerezni igazán csak helyváltoztatással, utazással lehet, s nem volt ez másképp az 1920-as, ’30-as években sem. Ezért aztán 1928-ban Gerevich Tibor művészettörténész kezdeményezésére, Klebelsberg Kuno támogatásával létrehozták a Római Magyar Akadémiát, amely máig fennáll.

A Ménesi úti Molnár-C. Pál Műterem és Múzeum mindig tartogat meglepetéseket a látogatók számára. Csillag Péter és Éva, a műterem tulajdonosai és fenntartói különleges kiállítást szerveztek: „Itáliában láttam” – A Római Collegium Hungaricum emlékezete, 1928-tól 1943-ig címmel.