Az unokák szövetsége
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! – írta Babits Mihály, Ősz és tavasz között című versének refrénjében. Igen, valóban ez a sors vár mindannyiunkra, a sirám jogos, ám szerencsés esetben vannak leszármazottak, akik emlékeznek, és továbbörökítik a rájuk hagyott tárgyakat, szellemi értékeket. Az unokák gyakran igyekeznek jól sáfárkodni az egykor élt családtagok, rokonok és – ez esetben – a nagyapák emlékével. Csillag Péter Molnár-C. Pál unokája, Komáromy Péter Szőnyi Istváné, Kováts Kristóf pedig Aba-Novák Vilmosé; mindhárman kitűnő példák erre az értékmentésre, az egykor élt nagyszülők emlékezetének életben tartására.