Ellenállni és megmaradni

Szerzetessorsok a kommunista diktatúrában

 

Száz éve született Sándor István szalézi vértanú, akit egy éve avattak boldoggá. E kettős jubileum ismét ráirányítja a figyelmünket azokra, akik a II. világháború befejezése utáni években életüket adták hitükért, egyházukért. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében megtartott Hatalmasok és engedelmesek című konferencia előadói a vértanú és hitvalló szerzetesekről beszéltek.

M. Kiss Sándor történész, akinek szakterülete a negyven éven át tartó kommunista diktatúra időszaka, bevezető előadásában a korszak néhány jellemzőjét ismertette. „Az állam és a nemzet története vizsgálható-e értékek mentén?” – tette fel a kérdést. Szent István korától az állam függetlensége – ez tekinthető ebben az esetben a csúcsértéknek – és az egyén szabadsága; a tulajdonviszonyok szabadsága és a hit gyakorlásának szabadsága tartozott azon legfőbb értékek közé, amelyeknek megléte és foka jól jellemezte az adott időszakot. Általában elmondható, hogy a társadalomban az érték megvonása tudatosította annak fontosságát.

Éber jelenlét

(Mk 13,33–37)

 

Ahogy Jézus felkészíti tanítványait a közelítő utolsó időkre, úgy lesz számunkra is egyre fontosabb figyelni minden megelőző, apró jelre. Erre pedig csak az éber szolga képes, akiről ma is, mint mostanában annyiszor, példázatot olvasunk (Mk 13). De vajon milyen is ez az éber állapot?

Örömteli várakozás ez, tudatos készülődés egy célra, amelyre figyelmünket irányítjuk – szemben a hétköznapi szétszórtságunkkal, célt vesztett sodródásunkkal. Két lábon állva a jelenben – és nem szétesve, elveszve a múlt vagy a jövő teljesítménykényszerében. Belső csendben, nyugalomban figyelve a világra, magamra és Istenre – és nem a zajban, álarcok mögé bújva.

Az esti zsolozsma

„Az éj kezdetén kérjük azt, hogy zavartalan és a bűnös gondolatoktól mentes nyugalomban legyen részünk” – Nagy Szent Bazil atyánk (†379) így indokolja meg az esti zsolozsmát, amely már kifejezetten a lefekvéshez készülő emberek imádsága. Két változata is létezik a bizánci egyházban. A kisebbik általában az év napjain van jelen a liturgikus életben. A nagyobbik pedig a nagyböjt böjti napjain, amikor úgyis többet igyekszünk imádkozni, illetve a nagy ünnepek előestjén.

Borbála

December 4.

 

Borbála a középkor egyik legnépszerűbb szentje, a tizennégy segítő szent egyike. Nagy tiszteletéről tanúskodik, hogy az emléknapjához kötődő népi, vallásos hagyományok közül néhány még ma is eleven. Életével kapcsolatban semmi biztosat nem tudunk, és mivel Borbála létezésével kapcsolatban kétségek merültek fel, 1969-ben emléknapját kivették a liturgiából, ugyanakkor nevét nem törölték a szentek sorából.

A szemérmes költő köszöntése

Irodalmi műsorral ünnepelték Lezsák Sándor Pilinszky- és Bethlen Gábor-díjas költőt, írót,
politikust, az Országgyűlés alelnökét 65. születésnapja alkalmából a Magyar
Írószövetségben. Bozók Ferenc költő, piarista szerzetes ott elhangzott
laudációjával kérjük Isten áldását a költő és az ökumené iránt elkötelezett
közéleti személyiség további életútjára.

Földközelben

Könyvespolcra

 

A közelmúltban a szerző jelenlétében mutatta be a L’Harmattan Kiadó Pierre Rabhi neves francia agroökonómus két, magyar nyelven megjelent könyvét. Pierre Rabhival múlt heti számunkban közöltünk interjút.

Benső órák

Korán sötétedik, lombok halálát siratja a szél változó
skálán, esőcseppek hullanak. „Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg.” Így
éli meg az őszi órákat Füst Milán a Nyilas havában. Meggyőződése: a sorson
változtatni nem lehet, az életen, „földi húsruhánkon”. Aztán – mintha
kitekintene az ablakon – látja a vándort, aki „kormos dombokon ballag”.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.