Az esti zsolozsma

Mint minden istentiszteletben – a gyakorlati szemponton túl, hogy tudniillik ez a lefekvéshez készülők imádsága – itt is felfedezhetjük Jézus Krisztus húsvéti misztériumának megvalósulását. Egy szép nagy üdvtörténeti ívet állít a szemünk elé. Az ószövetségi zsoltáros részből – a messiási ígérettől – eljutunk Krisztus magasztalására, aki végbevitte megváltásunkat az üdvtörténet nagy eseményeiben való jelenlétével. A liturgia megjelenítő erejével ezt dicsőítjük az esti zsolozsmánkban is.

Az esti kis zsolozsma elején álló három zsoltárban egyrészt bűnbocsánatért imádkozhatunk a zsoltárossal együtt: „Könyörülj rajtam, Isten.” Másrészt az éjszaka sötétjével szembenézve védelmet kérhetünk benne: „Isten, figyelmezz segítségemre.” Harmadrészt pedig oltalmat esdhetünk ki az éjszakára meg a következő időre is: „Uram, hallgasd meg imádságomat.”

A zsoltározás után tüstént megtapasztalhatjuk, hogy egyházunk milyen bölcsen igyekszik irányítani imaéletünket. Ugyanis a legmagasabb szintű istendicsőítés következik az „olvasott doxológiával”: „Dicsőség a magasságban Istennek… dicsérünk téged, áldunk téged, imádunk és dicsőítünk téged, hálát adunk néked a te nagy dicsőségedért.” Nem nehéz hozzágondolni, hogy ez mindarra vonatkozik, ami „értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért történt”. A folytatásban benne van még a bűnbánat és a kegyelem kérése is.


Az egyház tovább fokozza imádságos lelkületünk nevelését: elimádkoztatja velünk a Hitvallást (hiszekegyet) is. Lehet, hogy földi életünkben utoljára tudjuk megvallani a hitünket, mert nem biztos, hogy az éjszakai álomból lesz reggeli felébredés…

Két költészeti gyöngyszemmel – kánonnal – fordulunk először az Istenszülő felé, hogy legyen pártfogónk, segítsen az üdvösségbe jutni, a húsvéti misztérium teljességére. A másik kánon – régi előírás szerint – a másnapi szentáldozáshoz készíti elő a lelkünket.

A kánonokat követő tropárok az egyház közösségébe vonják be az imádkozókat: az adott napra vonatkozóan a templom védőszentjéhez, a napi szenthez fordulva, végül pedig még az elhunytakról is megemlékezve. Imádságunkban tehát együtt van a teljes egyház!

Az esti zsolozsmát két nagy imádság zárja le. Az elsőben az Istenszülőhöz fordulunk, az ő imádságát kérjük, hogy bűnbánatra és Krisztus parancsainak teljesítésére törekedjünk. A Fiú és az édesanyja közötti kapcsolatra tudunk itt hivatkozni. A másik imában Jézus Krisztustól kérjük a „testi-lelki megnyugvást és csöndes álmot”. Milyen jó így nyugovóra térni!