A népi, csónakos fejfás, református temető, ahol a költő is nyugszik, hazánk egyik legkülönlegesebb temetője. Páratlan látványt nyújt a közel hatszáz, embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban fekvő embert szimbolizáló sötét fejfával benépesített sírkert.
A természet mikrokozmosza, ahol élek. Kisvilágok – kertek sora, melyeket hegykaréjok kerítenek úgy, hogy mindig van kilátás a túlra, ami nem más, mint kisterek fenti megközelítése. Világunk metszésében ilyen az összetartozás: a lenti és a fenti.
A napokban olvastam Szabó T. Anna legújabb kötetét, amely benső megközelítése a kerített térnek (ez a kötet címe), amely valójában ellentmondás; egyetlen kert is szembehelyezkedik a kerített jelzővel (még ha kerítés övezi is), ha valaki átgondolja: mi a kert, amelyhez természettudomány, költészet, filozófia, teológia, zene tartozik, mint látáshoz a gondolat.
Könyvespolcra
Nem író, hanem az irodalomban járatos, kitűnően és élvezetesen író építész Nagy Gábor, aki 1951-ben Makóról indult, és végül a műemlékvédelemmel kötelezte el magát.
Emlékező, építéstörténeti, műemlékvédelmi írások, úti jegyzetek töltik meg e művét, mely immár a harmadik a „Nem is tudom” könyvei sorában.
A Bölcsesség könyve – melynek szerzője nem Salamon király, mint ahogyan azt a görög cím jelzi, keletkezését a Krisztus előtti I. századra teszik – nem tartozik a sokat idézett szentírási olvasmányok közé. A görög nyelven írt szöveg a héber és a protestáns kánonnak nem is része. Luca Mazzinghi tanulmányai – melyeket a Studia Biblica Athanasiana folyóirat 15. számában olvashatunk – ezt a kevésbé ismert könyvet hozzák közelebb az érdeklődőkhöz.
Amikor Z. először látogatott el a nálánál éppen kétszer idősebb újdonsült ismerőséhez, akire az egyházmegyei karitász segítségével talált rá, az öregúr – egy összepertuzó koccintás kíséretében – azzal fogadta, hogy ugyan csináljanak már helyet a foteljével szemben lévő kredencen a biztonság kedvéért gondosan megtartott régi tévéjének, mert az alig tízéves újabb készüléke menthetetlenül beadta a kulcsot a szilveszteri műsorfolyam közben. – Tudod, drága fiam, ezeket a hipermodern új tévéket direkt úgy szerelik, hogy amikor meghibásodnak, azonnal ki kelljen dobni, és újat venni helyettük – kezdte az ismerkedő beszélgetést Pali bácsi egy aligha cáfolható bölcsességgel.
A kínai Harbin minden év januárjában egy teljes hónapra a hó és a jég városává változik. A februárig tartó jégfesztiválon jégből és hóból „készült” szobrokat és épületeket csodálhatnak meg az itt lakók és a turisták. Harbin Kína tizedik legnagyobb városa, és a hatalmas országban itt a leghidegebb és a leghosszabb a tél.
A város, amely az észak-kínai Hejlungcsiang tartomány székhelye, nemcsak e téli nevezetesség miatt érdekes, hanem története és sokszínűsége miatt is. Kína egyik legkülönlegesebb helyéről van szó.
A National Geographic magazin angol nyelvű honlapja január elején Dvornik Gábor Sződligeten készült fotóját választotta a nap képének. A honlapon The Village címen tekinthető meg. A gyönyörű, szinte álomszerű táj végtelen nyugalmat és békességet áraszt. Gratulálunk a fotósnak
Még középiskolás voltam, amikor elolvastam A Gyűrűk Ura három kötetét. Megvallom, szerzőjéről semmit sem tudtam, bár az is igaz, hogy ezzel nem voltam egyedül. A regényt ugyanis magyarul először csak 1981-ben adták ki – annak ellenére, hogy Angliában 1954-ben jelent meg először –, nem csoda hát, hogy írójáról sem hallhattunk. Ahogyan a világ más tájain, úgy nálunk is sok olvasót lenyűgözött a jó és a rossz monumentális küzdelme.